2020-at írunk. A XXI. századi ember már felismerte a környezetszennyezés veszélyeit, és mindenki agyába kezd beágyazódni az a gondolat, hogy nem jó az, amit a természettel művelünk, sőt a saját testünkkel sem. Ezért a mai kor embere elkezdett odafigyelni a táplálkozására, több diéta is napvilágra került amely az „ősi”, 50-150 éves étrendet preferálja, elhagyva a feldolgozott, additívokkal dúsított ételeket. Ez így teljesen rendben is van. De mi legyen akkor a kozmetikumainkkal? Azok is legyenek természetes eredetűek, vagy talán ez is csak egy marketing fogás? Jobb az otthoni konyhákban előállított „biokozmetikumok” használata, mint a nagy gyártók arcápolási készítményei? Katona Gábor vagyok, kozmetológus szakgyógyszerész, és ma ezt a témát fogjuk körbejárni.
A kemofóbia, a kemikáliáktól, mesterségesen előállított vegyületektől és azoknak a használatától való félelem. Egyre több ilyen esettel találkozom mostanában. Nem csak a kozmetológia, a gyógyszerészet és a medicina több területén is virágzik ez a mozgalom. Korábbi cikkeimben már többször firtattam a fitoterápiához, és más alternatívnak mondott kezelésekhez való viszonyulásomat, de a kozmetológia területén még nem adtam ennek szót, pedig a „természetes-”, „bio-”, „vegán-” és „natúrkozmetikum” fogalma szinte elkerülhetetlen a drogériákban. Mi tehát az igazság? Az én szakmai véleményem az, hogy attól, hogy valami természetes még nem biztos, hogy jobb. Jó, sőt nagyon jó is tud lenni egy ilyen termék, de talán még kritikusabban kell hozzáállnunk fogyasztóként ezekhez a produktumokhoz, mint más szintetikus társaikhoz. El is magyarázom, hogy miért, de előtte tisztázzunk még egy általam fontosnak tartott hiedelmet.
Kedves Olvasó, a kozmetikumok készítéséhez sok év tanulás, gyógyszerész, vegyész vagy technológus diploma szükséges. Kérem, bárhogy is döntenek a jövőben azzal kapcsolatban, hogy természetes vagy szintetikus kozmetikumokat használnak, kerüljék az interneten, nem hozzáértő emberek által, saját konyhájukban előállított csodakrémeket vagy más kozmetikai termékeket. Minél többet tud az ember egy-egy témáról, annál kritikusabban és nagy odafigyeléssel kezeli azokat a területeket, amik még általa esetleg kiaknázatlanok. Pattanások, allergiák, bakteriális vagy gombás fertőzések, bőrkorrózió vagy még súlyosabb, visszafordíthatatlan bőrkárok jelentkezhetnek egy nem megfelelő alapanyagokból, nem megfelelő körülmények között előállított, rosszul megformulázott terméktől. Rendben, de mi van akkor, ha két gyári termékről van szó és az egyik natúr a másik pedig szintetikus?
Mint tudjuk a világunk egy atomokból, vegyületekből felépülő rendszer, amely a fizika törvényei révén működik, és ez alól semmi sem kivétel. Itt kezdődik a számomra problémás kemofóbia fogalma. A különböző növényi olajok, aktív hatóanyagok, növényi tinktúrák és illóolajok, mind-mind vegyületekből állnak, tehát kemikáliákból, pont úgy, mint szintetikus társaik. Sőt egy növényi kivonat összetétele (tisztelet a kivételnek) sosem standardizált, tehát sosem tudjuk, hogy az időjárás, betakarítási és feldolgozási körülmények által befolyásolt növényi alapanyag vegyi összetétele milyen. Pontosan érezzük, hogy a nyári paradicsom mennyivel finomabb, mint a decemberi üvegházas, ez a példa legyen mindig a szemünk előtt.
Persze, jön a következő fogyasztói kérés, azzal kapcsolatban, hogy nem akar tartósítószereket felvinni a bőrére, fél a különböző additívok használatától. El kell azt árulnom, hogy csak is a kenőcsök, tehát a teljesen olaj (zsír, viasz, vaj) tartalmú készítményekbe nem szükséges tartósítószert rakni. Az ő esetükben elég egy zsírban oldódó antioxidáns hozzáadása az avasodás megakadályozása érdekében. Szóval, ha egy ilyen terméken látjuk a tartósítószer mentes feliratot, biztosak lehetünk, hogy marketing fogásról van szó. Minden termékbe, amiben víz található muszáj tartósítószert tenni, nem csak azért, hogy a terméket védjük a megromlástól, hanem a használót is a különböző fertőző bőrbetegségektől, amiket baktériumok és gombák okoznak. Természetesen vannak olyan növényi illóolajok, amelyeknek van antimikrobiális hatásuk, de kérdem én, ezt a hatást a bőrünkön szeretnénk érzékelni, vagy elpocsékolni a termék kórokozóktól való megvédésére? Mert a kettő egyszerre nem megy.
És ha már illóolajok. Az átlagembernek egy megfelelően előállított natúrkozmetikumtól nem szokott feltétlenül baja lenni, de azok, akiknek érzékeny, pl. rozaceára hajlamos bőrük van, illetve gyorsan kipirosodnak, a bőrük könnyen kiirritálódik, semmiképp sem javaslom az ilyen kategóriájú kozmetikumok használatát. Sok gyártó, pont az enyhe konzerváló hatásuk miatt, vagy mint aktív összetevő, illatosító szer, sokszor használ illóolajokat. Ezek a növényi olajkeverékek, bármilyen kozmetikumról van is szó, könnyen allergizáló, irritációt kiváltó anyagok csoportjába tartoznak. Ugyanilyen kategóriába tartozik még az etilalkohol (denaturált szesz), hiszen mint tudjuk, valamilyen formában ő is természetesnek mondható alapanyag, amelyet a gyártók szívesen is használnak, hiszen tartósítani tudja a terméket és kiváló oldószerként működhet egy-egy receptben. Mindenkit óva intenék az olyan termékektől, amelyek összetétellistájának elején megtalálható az etilalkohol. Bármennyire is zsíros a bőrünk, és jól esik neki pl. egy alkoholos hűsítő tonik, a vízhiányos bőr bármelyikünket érinthet. A magas alkohol tartalmú szerek pedig kiszárítják a bőrt, sőt hosszan használva arra ösztönzik azt, hogy még több faggyút termeljen, ami pedig egy ördögi kör a problémás bőrűek számára.
Kedvenc mondataim közé tartozik az „Én csak azt teszem a bőrömre, amit meg is ennék!”. Kérem, csak gondoljuk át ennek a mondatnak az általános iskolás biológiai hátterét. A bőrünk és az emésztőszervrendszerünk (szájüreg, nyelőcső, gyomor, vastag és vékonybél) két különálló szerv/szervrendszer. Egyszerűen nem lehet a kettőt összehasonlítani. Ez olyan mintha szemcseppel szeretnénk gyógyítani a derékfájdalmainkat. A bőrünknek nagyon fontos és érzékeny pH-ja van, amelyet mindig az enyhén savas (pH 4,5-5,5) tartományban kell tartani. Ha citromot vagy más túlságosan savas dolgot facsarunk az arcunkra, akkor az könnyen irritációt válthat ki. Vagy pont fordítva, a házi készítésű szappanok pH értéke sokszor 9-10-es, tehát rendkívül lúgos. Ha bőrünk bázikussá válik, akkor lecsökken a védő funkciója és utat enged a baktériumoknak, gombáknak, vírusoknak, sőt még a bőr öregedési folyamatait is felgyorsítja. A szilárd, „természetes” szappanok kiszárítják a bőrt, bármilyen olajból vagy kecsketejből is készüljenek. Semmiképp sem javaslom használatukat, az helyett válasszunk megfelelő sav-bázis egyensúlyú folyékony szappanokat, lemosókat, micellás vizeket.
Valószínű érződik az imént elolvasott sorokból, hogy nagyon érzékenyen érint ez a téma és a kozmetológia. Mindenképpen leszögezném, hogy nem vagyok a természetes hatóanyagok ellen, sőt nagyon sok szintetikus, fél szintetikus készítmény aktív hatóanyaga egy-egy növényi bioaktív molekula, olaj, illóolaj. Ebben a cikkben csak próbáltam a realitások talaján maradva bevezetni a kedves olvasót a racionális, természetes arcápolási készítmények és rutin világába. Ha bármilyen kérdésük van, ne féljenek szakértőhöz fordulni, hiszen Xenophón, görög történetíró szavait idézve: „Hiszen minden ott jó és szép, ahol helyénvaló, rossz azonban és rút, ahol helytelen.”, a szépség attól függ, hogy az adott elem betölti-e a feladatát, ennek megítélésére pedig az internet tárháza valószínű vajmi kevés.
Kedves Olvasó, a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.
mr ph. spec. Katona Gábor