Egyedül nem sokat érek,
csapatban viszont mindent elérek,
csak egy láncszem vagyok,
mégis nélkülem kicsik a nagyok.
Az évek nem koptatnak,
hozzám mindig csak adnak,
tizennégy év mögöttem,
mennyi csodás ember mellettem!
Egy – egy rossz szó,
és elfelejtődik megannyi jó.
Bizonyítani végtelenszer.
Megelégedni egyszer sem.
Megannyi jót mit adtam,
vissza semmit sem kaptam,
önbizalmam soha sem nőtt,
hitem benned nem élénkült.
Nem sok szó, de sokat mondó,
megannyi ábra a föld alá ásva.
Szekeres Tamás, 8. osztályos tanuló
Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, Magyarkanizsa
(A verset szó szerint közöljük – a szerk. megjegyzése)