A szél erre fújt egy ritmust,
Közelembe hozza s szívembe nyomja.
Hallom mindazt mit ez a kis dal átélt még ideért hozzám,
Hallom ahogy a szél keresztül suhintotta az öreg fűzfa ágai közt ,
s még a fűzt is énekre szólította,
hallom ahogy a mezőn végig futott vele,
s a buzák utána erre lengedeztek,
Hallom ahogy a nagyváros utcáján végig sétált vele,
s az embereket elérzékenyítette,
Hallottam ahogy a hegyeken átmenet a sűrű ködön,
s a hegyek erre rengenek,
Érzem ahogy a szívemen keresztül ment ,
s körül hálózott teljesen.
Szekeres Tamás,
Magyarkanizsa
(A verset szó szerint közöljük – a szerk. megjegyzése)
