Kedves Olvasók!
Leopold Ilona vagyok, védőnő. Pályaválasztásom idején még bizonytalanul, de érdeklődve figyeltem a szakmát. Az elv, ami vezérelt, hogy az egészségügy legszebb szakmáját találjam meg magamnak. Az, hogy egy család születésénél, egy kisbaba érkezésénél jelen lehetek, segíthetek, felemelő, gyönyörű! Akkor még nem tudtam, hogy megtaláltam magamnak a tökéletes hivatást…
… 18 éve végeztem Szegeden, a SZTE Egészségügyi karán. Nagy lelkesedéssel és lendülettel vetettem magam a munkába. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire szerteágazó a szakma, hogy hányféle embernek, családnak és élethelyzetnek kell megfelelnem. Munkám Békéscsabán kezdtem, majd Vajdaságba kerültem, és már 15 éve Magyarkanizsán tevékenykedem. Családom, férjem, 3 leánygyermekem van, így volt alkalmam a megtanult tananyagot kipróbálni, sok-sok tapasztalatot szerezni. Az „enyéim” is – mint mindenki „másé” – olyanokat produkáltak, amik a könyvekben nem szerepeltek, ami „nincs” is. Az ápolási folyamatok nehézségei, a betegségek átvészelése, a táplálási gondok mind-mind elérik a szakembert is. Tapasztalatszerzésre volt és van bőven lehetőségem. A átélt nehéz helyzetek még felkészültebbé tettek, rákényszerítettek, hogy bizonyos témákba jobban belemélyedjek, még alaposabb tudást szerezzek.
Magyarkanizsán a munkakezdésem nem volt zavartalan. Nehéz volt ezt a szép szakmát elfogadtatni, hogy befogadják az általam hozott tudást, hogy a „fiatal” korom ellenére meghallgassanak. Meg kellett vívnom megannyi harcot. Azt mondhatom, ennek ellenére, a lehetőségeinkhez mérten, sikerült a kis közösségünkben kialakítani a mi rendszerünket – ami nem tökéletes, de működik. Működünk. Szívvel és lélekkel. Segítünk, támogatunk.
A szakmám a hivatásom és az életem. Aki ismer, tudja, mennyire szeretem. Ez a hivatás is olyan, mint sok másik: szívvel lehet csak végezni, hiszen szeretettel kell embertársaink felé fordulni. A védőnőnek alázatosnak és elfogadónak kell lennie. Felelősek vagyunk a tanácsainkért, döntéseinkért – az önálló munkavégzés ezzel jár. A szakmám még akkor választottam, amikor az internet nem foglalt ilyen nagy teret, amikor a szülők főként a családtagoktól és a szakemberektől informálódtak. Azóta minden sokat változott. A rengeteg információban a szülők elvesznek, nem tudják mi a hiteles, mi az „igaz”, hiszen ellentmondó tényekkel találkoznak. Ilyenkor tanácstalanság, félelem, valamiféle káosz alakul ki bennük. Tőlünk, szakemberektől is nagy felkészültséget igényel ez a munka, folyamatos továbbképzést, tanulást, állandó megújulást, hogy naprakészek lehessünk a legújabb kutatásokban, hogy a segítséget kérőknek az aktuális, szakmailag megfelelő tudást nyújtsuk.
Az én hivatásom a védőnői hivatás, minden nehézségével és szépségével együtt. Feladatunk a várandós kismamák felkészítése a babavárásra, a felmerülő lehetséges problémák átbeszélése, felkészítés a szülésre, a várva várt kisbaba gondozásának segítése, a kezdeti és későbbi nehézségeken való átsegítés. Nem betegápolás, hanem egy prevenciós, megelőző tevékenység, ami azt foglalja magába, hogy az anyát felkészítjük, megtanítjuk, hogyan álljon helyt ezen az új területen a mindennapi életben, a gyermeknevelésben. A legfontosabb és talán legnehezebb feladat, hogy a gondozási munka elején már egy bizalmi kapcsolatot építsünk ki. A bizalom az alapja egy kapcsolatnak, ez érvényes a védőnő-gondozott viszonyára is. A mai világban a bizalom elnyerése nagyon nehéz. Egyre inkább elszigetelődünk. Beengedni valakit az otthonunkban, elmondani neki a problémáinkat, segítséget kérni egyre nehezebb.
Meg kell ismernünk a család mintáit, kultúráját, szokásait, az információs lehetőségeiket, feltárni a problémákat és egyéni szükségleteiknek megfelelően kell tanácsot adni. A védőnő nem „dirigálni” megy, tanácsadásával segíti a szülőt, elmondja a lehetőségeket, a szakmai álláspontot, és segít a családnak abban, hogy együtt alakítsák ki az igényeiknek, elveiknek megfelelő helyes utat, ahol az anya, apa magabiztosan, nyugalomban nevelheti fel a csemetéit. A védőnő munkaideje nem határolható be a napi 8 órába, hisz a gyerekek legkevésbé akkor produkálnak meglepő, ijesztő dolgokat, amikor az ember dolgozik. Egy megnyugtató, pár perces tanács a nap bármely szakában igencsak hatásos és megnyugtató lehet.
A szakma rendkívül szerteágazó, írásaimmal a kisbabák, az anyák, a családok életéhez szeretnék érdekes, értékes és aktuális információkat eljuttatni, tévhiteket eloszlatni, reményt adni, hogy nincsenek egyedül, olyan tapasztalatokat megosztani, amelyek nincsenek benne a könyvekben, ötleteket adni, hogy hogyan lépjenek túl a problémákon. Fontosnak tartom, hogy mi, szakemberek segítsük a családokat a hiteles információval. Remélem nagy szeretettel fogják olvasni írásaimat.
Tisztelettel: Leopold Ilona
