Előző alkalommal már elkezdtük boncolgatni a függőség témáját, annak pontos mechanizmusát, nem csak pszichológiai szempontból, hanem biokémiai és gyógyszerhatástani aspektus szerint is. Megemlítettük azt, hogy a szervezetünknek evolúciós és túlélési szempontból mennyire fontos a saját jutalmazási központja, mely épp egy olyan agyi területen foglal helyet, melyre a józanész már nem, vagy csak nagyon nehezen, tud hatást gyakorolni. Pont ezek, a dopamin hatására létrejött impulzusok miatt annyira erős a vágy egy-egy olyan szer után, amely képes ennek a neurotranszmitternek a koncentrációját az egekbe emelni használatuk után. De mi is az a neurotranszmitter? Egyáltalán mi történik azzal az apró koffein, nikotin, alkohol vagy amfetamin molekulával miután lenyeltük vagy belélegeztük? Milyen mechanizmusok alapján dolgozza fel a szervezet ezeket a részecskéket és miért vannak egyáltalán hatással ránk ezek a szerek? Valamennyi kérdésekre megpróbálok választ adni a függőség témája köré épített cikksorozatom mai részében.
A gyógyszerhatástannak, mint ahogy azt a nevében is magába foglalja, az a feladata, hogy megfejtse és tanulmányozza egy-egy molekula hatását, és sorsát az emberi szervezetben. Ma már tudjuk, hogy nem csak gyógyszermolekulák vannak befolyással a szerveinkre, hanem több növényi eredetű, táplálék által a szervezetbe juttatott vagy épp pszichoaktív, függőséget okozó szer is képes erre. Azért, hogy megértsük például azt, hogy az egyszerű alkohol miként tud a poharunkból egészen az agyunkba eljutni és ott kifejteni hatását, elárulnék pár érdekes fogalmat, tényt vagy tévhitet egy-egy hatóanyag viselkedéséről az emberi szervezetben.
Egy pszichoaktív részecske csak úgy képes bármilyen hatást kifejteni, hogy ha azt a szervezetbe juttatjuk, vagy szorosabb értelmezésben, ha a molekula felszívódik a véráramunkba. A különböző pszichotróp anyagokat nagyon sokoldalúan tudja az 
ember a vérkeringésbe juttatni. Maradjunk csak egy egyszerű példáknál, a cigarettánál, és a benne lévő nikotinnál. Ebben az esetben inhalációs módszerről beszélünk. Ennél a forgatókönyvnél, mivel a lég hörgőcskék összfelülete meglehetősen nagy, és igen csak jó a vérellátottságuk, a hatóanyag felszívódása nagyon gyors, akár 10-20 másodperc is elég neki, hogy eljusson az agyunkig. Ennél sokkal több időre van szükség, ha a szert lenyelve próbáljuk a véráramba juttatni. Ebben az esetben meg kell várnunk a feloldódást a gyomorban, a bélmozgások révén azt, hogy ezek a részecskék eljussanak a bél azon részére ahol fel is tudnak szívódni, melyhez szintén idő és energia kell. Kábítószere válogatja, de ebben az esetben akár egy órát is várni kell mire a szer hatást fejt ki. Kivételt képez például az alkohol, mely molekulaszerkezetének köszönhetően, már a szájnyálkahártyán is képes felszívódni, így 3-5 perc alatt bódult állapotba hozni a fogyasztóját. Sokszor láthattuk már azt is, hogy egyes por állagú szereket, például a kokaint, a fogyasztói orron keresztül szippantják fel. Az orrnyálkahártya is tele van relatív nagy áteresztő képességű érhálózattal, mely szintén képes könnyen és gyorsan felszívni a különböző készítményeket.
Amint a molekulánk bekerült az érrendszerbe, elkezdődik annak utazása illetve utaztatása a szervezetben. Attól függően, hogy milyen szerről van szó, kisebb vagy nagyobb affinitással képes az agyszövetbe eljutni. Még mielőtt rátérnék arra, hogy mi is történik egy-egy idegsejtben, ha a szer bejutása sikeres volt, felmerülhet a kérdés, hogy mi történik azokkal a részecskékkel, amelyek nem értek célt, vagy elvégezve feladatukat tovább sodródnak az emberben. A májunk, mint a szervezetünk legfontosabb tisztítóberendezése, megpróbálja megsemmisíteni ezeket a káros molekulákat, vagy mint egy labor, úgy átalakítani őket, amely formákat a veséink már könnyen ki tudnak választani. Ezért is van az, hogy a súlyos alkoholisták vagy más szerfüggők esetében komoly májkárosodással számolhatunk, hiszen ha valaki minden nap leterheli ezt az aranyat érő szervét, akkor annak biztosan meg lesz a következménye. Ugyanilyen szempontok miatt kell óvnunk az előbb már megemlített veséket, mint a legfontosabb kiválasztó szerveinket. A vese állandóan szűri a vért és a vizeletbe üríti mindazt, ami nem akad fenn a hálóján. Ha ez a rendszer megrongálódik a káros szenvedélyek túlzott hatásaitól, akkor nem lesz ami tisztítsa a szervezetünket, mely folyamatnak súlyos következményei is lehetnek.
El is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol magáról a hatáskiváltó mechanizmusokról ejtenék pár szót. Az agyunkban lévő idegsejtek nagyon frappánsan képesek kommunikálni egymással. Mivel fizikailag nincsenek összekötve, mindegyik kapcsolat között található egy mikroszkopikus rés, kémiai levelező rendszert fejlesztettek ki arra, hogy kapcsolatban maradjanak egymással. A kommunikáló sejt amint információt szeretne átadni szomszédjának, kibocsájtja magából ezeket a leveleket, vegyületeket, neurotranszmittereket, a fogadó sejt pedig ezeket felszívva, vagy végrehajtja a kiírt feladatot, vagy továbbküldi a következő szomszédnak, mely hatás láncreakció szerűen az egész agyon is végigfuthat. Mindegyik kémiai üzenő részecske más és más fajta információt hordoz. A már említett dopamin felelős azért, hogy elégedettséget, jutalomérzetet,- a szerotonin azért, hogy boldogságot érezzünk, az adrenalin pedig azért, hogy készenléti helyzetbe állítson minket.
Ugyanezt a mechanizmust úgy is fel lehet fogni, mint egy kulcsot és a hozzá tartozó lakatokat. Egy-egy kulcs, azaz üzenő részecske, csak a neki szánt zárat, lakatot, receptort képes kinyitni és elérni az információ megfelelő áramlását. A pszichotróp anyagok pont erre a rendszerre vannak hatással. Léteznek olyan vegyszerek, amelyek például megnövelik ezeknek a kommunikáló molekuláknak a mennyiségét az idegsejtek között, de vannak olyanok is, amelyek épp fordítva, lecsökkentik azt. A szakirodalomban olvashatunk olyan vegyületekről is, amelyek nem a meglévő neurotanszmitterek mennyiségét befolyásolják, hanem képesek ugyanabba a kulcslyukba bepréselni magukat és ki is nyitni azt, pont úgy, mint természetes társaik. Ellentétes példával is szolgálhatok, ahol a drog, bejutva a zárba, el tudja kvázi tömíteni azt, így a szervezetben termelődő természetes neurotranszmitterek képtelenek lesznek kifejteni a hatásukat és átadni az információt a szomszédos idegsejtnek.
Azt érdemes még megjegyeznünk, hogy nem mindegyik gátló folyamat képes legátolni és nem mindegyik agonizáló, azaz aktivizáló folyamat fogja serkenteni az agyunk egy-egy részét. Engedjék meg, hogy elmagyarázzam, hogy miről is van szó. Előző írásomban, ugye megemlítettem, hogy a súlyosan függő embereknek, genetikailag előrerendelve, nincs meg az a bizonyos dopamin fékező rendszerük az agyukban, mint más embertársaiké. Magától értetődő tehát, hogy a szervezet alapjáraton rendelkezik egy bizonyos fékrendszerrel, pont azért, hogy elkerülje a dopamin állandó áramlását és kibocsájtását (egyébként például egész nap a nyitott konyhaszekrény előtt majszolnánk a csokit, vagy talán még rosszabb). Léteznek tehát olyan drogok, amelyek pont a szervezet dopamint fékező mechanizmusait tudják lebénítani, ami indirekt módon fogja ennek a fránya kis részecskének a mennyiségét megnövelni az idegsejtek közötti térben.
A függőség témájának harmadik részében olyan hétköznapi vegyületekről, illegális vagy épp legális drogokról, gyógyszerekről fogok írni egy pár sort, amelyek képesek felpörgetni az embert. Megtudhatják, hogy mi is történik az agyunkban egy bögre kávé elfogyasztásakor, egy-egy slukk cigarettafüst beszívásakor, azt, hogy miért veszélyesek a különböző fogyasztókészítmények, törvénytelen drogok és, hogy egyáltalán mi köze ennek az egészhez az ősembernek és a rá vadászó oroszlánnak. Tartsanak velem!
Kedves Olvasó, a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.
mr ph. spec. Katona Gábor