A címben szereplő két komoly, az agytekervényeket megmozgató játék hódolóinak csalódást kell okoznom, mert nem a sakk és a póker történetének nagy mérkőzéseiről, összecsapásairól szól ez a könyv. Csak az alcímből – Krónika a magyar gazdasági szabadságharc győztes csatáiról – derül ki, hogy egy közgazdasági tárgyú munkáról van szó.
A szerző, mint Matolcsy György közvetlen munkatársa, 2010-től, a második Orbán-kormány megalakulásától, a 2014-es választási kampányig mutatja be azt a gazdasági szabadságharcot, amelyet Magyarország a multinacionális bankokkal, a brüsszeli bürokráciával és a pénzügyi hitelminősítőkkel vívott ebben az időszakban. Az akkori és mai ellenzék számára folyamatos gúnyolódás tárgya ez a szabadságharcot. A könyvből azonban egyértelműen az tűnik ki, hogy a magyar kormány és a miniszterelnök bizalmát még a legnehezebb időszakban is élvező Matolcsy György és az általa vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium irgalmatlan nehéz helyzetben, erős ellenszélben teremtette meg a pénzügyi stabilitást és tette helyre a magyar gazdaságot. Ez egy olyan szabadságharc volt, amelyet nem a tankok ellen kellett megvívni, hanem a tárgyalóasztalok mellett.
A 2010-es választások után a FIDESZ kétharmados felhatalmazással, határozott célkitűzésekkel látott hozzá a Gyurcsány-Bajnai kormány után maradt gazdasági-pénzügyi romhalmaz eltakarításához. Wiedermann Helga könyvében a tények alapján vázolja fel az ország katasztrofális helyzetét a kormányváltás idején: a magas államadósságot, az óriási költségvetési hiányt, a GDP csökkenését, a többszázezer devizahiteles kilátástalan helyzetét és nem utolsósorban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szorítását. Ebből a görögországi válsághelyzethez hasonló állapotból kellett kirántani Magyarországot, amely négy év alatt sikerült az Orbán-Matolcsy párosnak. Ennek a sikeres, többfordulós „sakk-póker” játszmának köszönhetően ma Magyarország a gazdasági fejlődés és a gyarapodás útját járja.
(Forrás: Origo)
A könyv szerzője még a hozzám hasonlóan laikus olvasó számára is érthető nyelvezettel írja le a szabadságharc egy-egy csatáját, a versenyfutást az idővel, a létfontosságú tárgyalások kulisszatitkait, a magyar miniszterelnök kemény, harcias kiállását a magyar érdekek védelmében. A sok ügyes húzás közül talán a bankadóval kapcsolatos támadások egy mozzanata tetszett legjobban: Olli Rehn az EU akkori pénzügyi biztosa nagyon dühös volt a bankokat sújtó jelentős mértékű magyar bankadóval kapcsolatban. Ő inkább a lakosságot terhelő megszorításokat szorgalmazta volna. Ment a fenyegetés, a nyomásgyakorlás a magyar félre, amikor is a pénzügyi biztos egy üzenet után szünetet rendelt el. Később került a napvilágra az üzenet lényege, amely miatt az EU beletörődött a bankadó bevezetésébe. A lényeg: Rehn főnöke, José Manuel Barroso, az akkori Európai Bizottság elnöke (a jelenlegi isiászos Junker elődje) zöld fényt adott a magyar bankadónak, mert Orbán Viktor bejelentette, hogy ellenkező esetben, mindent meg fog vétózni az EU Tanácsán. Volt-e a magyar modern kori történelemben olyan baloldali vagy liberális vezető politikus, aki ilyen határozottan, sőt a póker szakzsargonja szerint a blöff határát súrolva, merészelt volna fellépni egy birodalom első emberével szemben? Dávid legyőzte Góliátot!
Az érdeklődés felkeltése érdekében ezt az egy érdekes mozzanatot emeltem ki, de a könyv számtalan izgalmas történetet rejt. A gazdaságtörténeti könyvet nem csak a közgazdászok, hanem a politikai amnéziában szenvedő, vagy csak egyszerűen megtévesztett ellenzéki szimpatizánsoknak is nyomatékosan ajánlom elolvasásra.
Kávai Szabolcs