A DIÓ – képzőművészeti program kiállítása
Május 17-én a Dobó Tihamér Képtárban a Cnesa OMI szervezésében az élmény- és alkotásközpontú DIÓ – képzőművészeti tehetséggondozó program fináléjaként megnyílt a 12 kiváló általános iskolás szemet gyönyörködtető kiállítása.
A megjelent szülőket, érdeklődőket, kis alkotókat a Cnesa igazgatónője, Nadrljanski Tornai Erika üdvözölte, aki a program sikeres megvalósulásának útját egyengette. Elmondta, hogy mindenkiben létezik egy természetes vágy, ösztönös tehetség a rajzolás, festés, kézművesség iránt – ezt hivatott fejleszteni, megmutatni ez a program. Nem mellesleg a közös munkák alkalmával a gyermekek összetartó csapattá kovácsolódtak.
Az igazgatónő átadta a szót Csobanov Márta szakmai koordinátornak, aki ismertette a 68 órás programot, a szerzett tapasztalatokat és summázta az eredményeket. Megtudhattuk, hogy a munkamenetet Tandi Andrea, Németh Balázs és Berec Ágota is segítették.
Csobanov Mártát, a program szakmai koordinátorát kértem, hogy meséljen a programról.
– Mint a munka fő mozgatója és szakkörvezetője, a programot Dió névre kereszteltem. Miért? Mert a dió tápláló termés és reményeink szerint ezek a foglalkozások is legalább annyira táplálóak lesznek a gyermekek számára, mint a dióbél. Ebben a hitben kezdtük meg a munkát és megelégedésünkre elkaptuk a horgosi Vízművek Tisza-parti nyaralóját, ahol szeptember közepétől több alkalommal összejöttünk azokkal a gyermekekkel, akik már valamilyen rajzpályázaton díjat nyertek.
Mivel kezdtétek ezt a képzőművészeti- és készségfejlesztő projektet?
– A legkézenfekvőbb alkotásra alkalmas anyaggal, a földdel. A gyermekek érzékszerveit, a tapintást, szaglást használva. Saját tapasztalásaik által tanulták meg azt, hogy hogyan állapíthatják meg a föld minőségét, nedvességtartalmát. Így több alkalommal földet gyűjtöttünk, agyagot gyúrtunk a Tisza-parton a készülendő munkákhoz, a rajzokhoz szénrudakat égettünk, gipszet öntöttünk az élményalapú foglalkozásokon.
De elmúlt eközben az ősz, mi történt télen?
– A tél beköszöntével behúzódtunk a Cnesa termeibe és a Roccia kézműves magánbolt műhelyébe, ahol az általunk gyűjtött, készített, illetve a vásárolt agyagokból használati tárgyakat és kis plasztikákat, embereket formázó dísztárgyakat készítettünk. Az agyagtárgyak száradása után került sor az égetésre. A kemence kinyitásakor boldogan tapasztaltuk, hogy a Potisjeben vásárolt, iparilag tisztított agyag mellett az általunk előállított agyag is megállta a helyét.
Mi történt ezután?
– A kiégetett tárgyakat oxid porfestékkel és viaszpaszta keverékével színeztük. Majd a Cnesa épületében folytatódott a munka, ahol a kis művészek a festőszer kezelésével ismerkedhettek meg. A freskók festésére használt régi technikát elevenítettük fel a tojástempera használatával. A tavasz beköszöntével ismét lementünk a Tisza-partra, ahol az akvarellfestés technikáját sajátíthatták el a szakkörösök, továbbá az alapszínek keverését másodlagos, harmadlagos színekké. A festészettel kapcsolatos munkánk az olajfestéssel zárult, ahol a gyermekek kipróbálhatták, milyen a papír helyett a vászonra festeni. A jól végzett és sikeres szakköri munkánk megkoronázása a palicsi állatkertbe való kirándulás volt, ahova eljöhettek velünk a szülők, barátok is. Befejezésként május 25-én a Tisza-parton a DIÓ képzőművészeti szakkör tagjai a szüleikkel ismertethetik meg kedvencművészeti technikájukat. Örömömre szolgált, hogy együtt lehettem és taníthattam, nevelhettem a kis tehetségpalántákat. Remélem, lesz eredménye és folytatása is.
Mi is reméljük, mert ők a jövőnk zálogai!
Teleki Mária