A délvidéki magyarság idén már a második választáson vehetett részt. Tavasszal a magyarországi, parlamenti választásokon levélben szavazhattunk, november 4-én pedig a Magyar Nemzeti Tanács 35 tagjára adhattuk le voksunkat. Mindkét esetben csak azok a polgárok rendelkeztek szavazati joggal, akik szerepelnek a magyar kisebbségi választói névjegyzékben, ez az információ azonban még mindig nagyon sok nemzettársunkat meglepte. A névjegyzékbe való feliratkozást egyébként bármikor meg lehet tenni Magyarkanizsán a Városháza 2-es irodájában.
Országos szinten a magyar választói névjegyzékre feliratkozottak 36,5%-a élt szavazati jogával, amely arány első olvasatra alacsonynak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy a közel egy évtizede regisztráltak kb. 1/5-e már nincs az élők sorában és a külföldön munkát vállalók ugyanekkora aránya alapból csökkentette a résztvevők arányát, átlagosnak tekinthetjük a részvételi hajlandóságot. Magyarkanizsa községben a részvételi arány másfél százalékkal haladta meg az országos átlagot. A statisztikai adatoknál maradva, figyelemre méltó, hogy a délvidéki magyar választók 11%-a a mi községünkből származik. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarkanizsa erős bástyája a vajdasági magyarságnak.
A választási eredmények nem okoztak meglepetést, hiszen a voksok több mint 82%-ával a VMSZ által támogatott Magyar Összefogás listájáról 30 képviselő jutott be az MNT-be, míg az ellenzéki Magyar Mozgalom 5 mandátumot szerzett. Községünkben sokkal jobban szerepelt az MM, mint országos szinten, hiszen a leadott szavazatok majdnem 1/4-ét szerezte meg. Magyarkanizsa helységben még ezt a községi arányt is felülmúlta az ellenzéki civil szervezet. Valószínűleg a Magyar Mozgalom viszonylagos kanizsai sikeréhez hozzájárult az is, hogy az Összefogás listáján gyakorlatilag nem volt helyi jelölt, viszont a demokráciát, sajtószabadságot és egyéb mást zászlajára tűző mozgalom listáján négy helyi közszereplő is helyet kapott. Annak ellenére, hogy egy kanizsai származású jelölt a MM listájáról jutott be a vajdasági magyar parlamentbe, ennél a szervezetnél (is) maradt a szabadkai-zentai dominancia. A VMSZ valószínűleg a szakmai, hivatásbeli rátermettség mellet a jövőben figyelembe veszi a területi arányosságot is és a Szabadka-Zenta-Újvidék háromszög árnyékából kibújva a mi községünk – és különösen városunk – is egy kis „napfényhez” jut.
A fent megfogalmazott – és talán egy kicsit elfogult – kanizsai morgolódásom ellenére meggyőződésem, hogy az új összetételű MNT Hajnal Jenő elnök úr vezetésével folytatja azt a munkát, ami kiváló tartalommal töltötte meg a magyar autonómiát az elmúlt években. Az oktatás, a nyelvhasználat, a média és a művelődés terén elért sikereket még a kákán is csomót keresők is csak nyögvenyelősen, csúsztatásokkal tudják kétségbe vonni.
K. Sz.