A járvány miatt óriási gazdasági visszaesést él át a világ. Különösen a turizmus, a szórakoztató- és a vendéglátóipar került nehéz helyzetbe. A magyarkanizsai vállalkozásokat sem kerülte el ez az áldatlan állapot. A Caffe Gong, a Gastro Balkan, és a Venezia tulajdonosai osztották meg velünk tapasztalataikat, véleményüket a súlyos helyzettel kapcsolatban.
Robert Šlezinger-Bibi (Gong): Derült égből villámcsapásként ért bennünket a márciusi járvány. Egyik napról a másikra lehetetlenült el a munkánk. Másfél hónapig zárva voltunk. A túlélés szempontjából jelentős segítség volt az állam által nyújtott támogatás, de hosszú távon csak munkával lehet fennmaradni. Akkor is fizetni kellett a rezsit, és már nagyon vártam, hogy újra megnyithassam a kávézót. Természetesen a szabályok betartásával indulhatott újra a munka. Ahogy a vendégek, úgy én is betartom ezeket a szabályokat. A nehéz helyzet ellenére még egy új kolléganőt is felvettem, és így két váltásban dolgozunk. A júniusi hónap már biztatónak ígérkezett. Igaz, érthető okokból az idősebb törzsvendégek egy része elmaradt, de a tavalyi nyári hónapokhoz képest nem volt annyira érezhető a forgalom csökkenése. Azonban júliusban már a járvány-helyzet romlása, és a határátkelés szigorítása miatt kevesebb magyarországi vendég érkezett Kanizsára. Ezt még a belföldi, elsősorban szabadkai, belgrádi turisták sem tudták ellensúlyozni. Még a szigorúbb nyitvatartási, működési feltételek mellett is bízom a fennmaradásban. Túl kell élni ezt a nehéz időszakot!
Újvári Kornél (Venezia): Már a rendkívüli állapot előtt, februárban sem volt túl jó forgalom, de a tavasz biztatónak ígérkezett. Ezt húzta keresztül a koronavírus járvány. Ebben a kegyetlen másfél hónapban csak a konyha dolgozott, és a megrendelt ételt házhoz szállítottuk. A korábbi időszakhoz képest csak 10-15% forgalmat tudtunk megvalósítani. A három havi minimálbér segítette a vállalkozás túlélését, de az áram, a víz és egyéb számlák szinte ugyanakkorák voltak, mint a normális időszakban. Nem véletlenül említettem, hogy a tavasz biztatónak ígérkezett, hiszen csak áprilisban 15 foglalásom volt a Venezia pincerészébe, de ezt elvitte a koronavírus. A zártkörű születésnapi, és egyéb rendezvények nagyon fontos pillérei a vállalkozásomnak, és ezek egyik napról a másikra lenullázódtak. Az újraindulás után következett egy rövid kegyelmi állapot. Újra megnyitottuk a Veneziát, visszatértek a törzsvendégek, és a szabályok betartása mellett dolgoztunk és dolgozunk ma is. Sajnos júliusban a járványhelyzet romlásával ismét visszaesett a forgalom, de ennek ellenére bizakodó vagyok. Elsősorban a kanizsai, és a Kanizsáról elszármazott vendégkörre támaszkodva folytatom a munkát!
Bancsov Attila (Gastro Balkan): Mint minden segítség, az állam különböző támogatása jól jött, de igazán számunkra az lenne a megoldás, ha hagynának bennünket dolgozni. A rendkívüli állapot idején teljesen új helyzetbe kerültünk. Egy hét után engedélyt kaptunk az étel házhozszállítására, de a korábbi időszakhoz viszonyítva csak elenyésző volt a forgalom. Egyrészt az emberek ráértek otthon elkészíteni az ebédet, vacsorát, másrészt féltek a jövőtől. Kapcsolatban vagyok a többi kanizsai vendéglőssel, és mindannyian kisebb-nagyobb mértékben nehéz helyzetbe kerültünk. A számlákat fizetni kell, előbb-utóbb az állam is jelentkezni fog az adóért, és ami a legfontosabb, gondolva a jövőre, az alkalmazottakat is meg kell tartanunk. Külön örülök annak, hogy mind a húsz korábbi foglalkoztatott a Gastro Balkan csapatát erősíti a jövőben is. Nagy megkönnyebbülés volt számunkra, hogy májusban újra kinyithattunk, igaz teljesen megváltozott körülmények között. Szembetűnő volt az általános félelem úgy a vendégek, mint a dolgozók részéről is. Az újranyitástól kezdve szigorúan betartjuk a szabályokat. A hivatalos ellenőrzés is e tekintetben mindent rendben talált. A Tisza-parton a tavalyi évhez képest jelentősen megnövekedett a kempingezők, táborozók száma, ami elsősorban annak köszönhető, hogy az ország távolabbi szegletéből is sokan nyaralnak nálunk. Viszont általában érezhető az embereknél a bizonytalan jövőtől való félelem. Itt most nem csak az egészségügyi helyzetre gondolok, hanem az általános gazdasági bizonytalanságra is. Így szinte lehetetlen tervezni a jövőt. Egyik napról a másikra változhat a helyzet. Még csak most jön a neheze, de új ötletekkel, programokkal folytatjuk a munkát.
Kávai Szabolcs
Fotók: a vendéglők facebook oldaláról