Amikor elérkezik az év utolsó hónapja és megkezdődik a téli szünidő, a 8. osztályos tanulóknak adott a lehetőség, hogy megismerkedjenek a társastáncok szépségeivel és elsajátítsák a táncok alapjait. Kevés másik község mondhatja még el magáról, hogy hagyományos tánciskolája van!
Ez a fakultatív tevékenység a 70-es évek közepe óta zajlik az Ifjúsági Otthon nagytermében, tömeges érdeklődéssel. Évről évre felvetődik a kérdés, hogy szükség van-e a mai korban, az internet világában az ilyen fajta időtöltésre. Egyszerű és kézenfekvő válasz: igen! Hiszen a tánc velünkszületett, ösztönös mozgás, melyet a múltszázad elején formakeretekbe öntöttek, így a széles néprétegek közös szórakozási formájává vált. Táncoktatóként 1985 óta tapasztalom, hogy a fiatalok igenis nyitottak az ilyen típusú kikapcsolódásra. Sőt! Újra teret hódít a táncok ismerete a közösségi összejöveteleken, bálokban, szórakozóhelyeken, lakodalmakban. Egyre több ifjú párnak van igénye arra, hogy esküvőjük nyitó- és kivonuló táncához felkészítsük őket.
A társastáncokhoz természetesen hozzátartozik egy alapszintű illemtudás is, amely egyre inkább háttérbe szorul, másodlagossá válik. Erre is igyekszünk felhívni a figyelmet. A mozgással érzelmeket közvetíthetünk, fejezhetünk ki. Táncolhatunk jókedvünkben, szomorúságunkban, dühünkben, hiszen feszültségoldó hatása van, az önkifejezés egy remek formája. Továbbá, ismerve a mai ifjúság mozgásszegény életmódját, kiváló egészségmegőrző szerepe is jelentős.
A tánciskola folyamán a fiatalok megtanulják a világtáncokat, latin-amerikai táncokat, és ízelítőt kapnak közösségünk legkedveltebb néptáncaiból is. A visszajelzések alapján a résztvevők jókedvvel vesznek részt az órákon, és szép emlékeket őriznek a közösen eltöltött időszakról.
A tánciskola fénypontja (melyet szintén nevezhetünk hagyományosnak) a vizsgabál (záróest), amely a Gyógyfürdő sportcsarnokában kerül megrendezésre február 3-án, 18 órai kezdettel, a Bolero Művelődési Táncegyesület szervezésében.
Cseszkó Károly, táncoktató