Közvetkező interjúnk alanya Kiss Bús Anita, akivel arról beszélgettünk, hogy családjával miért, és hogyan léptek a környezettudatos, önellátó lét felé vezető útra.
Anitáról azt kell tudni, hogy diplomáját az SZTE Szociálpedagógia szakon szerezte, dolgozott a Fészek napköziben, majd elvégezte a képességfejlesztés lóháton kurzust. Most férjével és két kislányával tanyai jellegű közegben élnek, ahol környezettudatos életmódot folytatnak, saját részükre termesztenek élelmiszert, mindemellett lovagoltat. Kiskora óta rengeteg időt töltött háziállatok, lovak, majd gyerekek közt, jelenleg pedig a gyereknevelés tölti ki a mindennapjait.
Bolygónk éghajlatának változása, már nem disztopikus jövőkép, mellyel vezető tudósok és környezetvédők „ijesztgetnek”. Már megtörtént, és ennek hatását tapasztaljuk rendszeresen, már mi, az egyes emberek is.
Egy korábbi írásban Anita kifejtette, miszerint, ha az unokája megkérdezné tőle, hogy miért nem tettünk időben a környezetváltozás ellen, elmondhassa, hogy ő megpróbálta.
Nagyon kedves, könnyed és szórakoztató beszélgetés folyt le köztünk. Nevetgéltünk és viccelődtünk a szóban forgó fél órában, melyből most információkat osztok meg.
Szóval! Csütörtök reggel van, a laptop előtt ülünk, a kávé bika erős és nincs benne cukor. Anita az imént fektette le kisebbik lányát, és a mikrofonnal sincs probléma. Közvetlen és laza beszélgetés alakul ki.
Január van. Mit lehet tudni, hogyan telik egy átlagos téli napod egy ilyen háztartásban?
Jelenleg az történik, hogy reggelente, az idősebbik lányom, aki most Aladdinost játszik – Aladdinnak kell szólítani – hívja magával a kishúgát és egy Rozsda nevű horgolt rókát, és az a szerepem, hogy egész nap az ő hangján bábozom végig az aznapi teendőket… Megpróbálunk reggelit készíteni, ebédet főzni úgy, hogy a “Róka most eszik, Róka most azt csinálja, hogy… a róka most rosszalkodik… igazság szerint az egész nap egy szünet nélküli játék. -nevet- egész nap bábozunk, főzünk, takarítunk, játszunk, kertészkedünk, pelenkázunk, sütjük a kenyeret és várjuk Tamást, hogy hazaérjen a munkából. Természetesen, mikor jó idő van, kint vagyunk a szabadban, kincseket gyűjtünk, bogarakat nézegetünk, kertészkedünk és a lovakkal vagyunk. Az udvarunkban él két teknős, és mikor találkozunk velük adunk nekik paradicsomot. De van, hogy a környéken legeltető juhásszal állunk le beszélgetni, mert Aladdint minden állat érdekli.
Zajlik az élet. Tavasztól őszig könnyebb, most valamivel nehezebb a négy fal közé szorulva.
Gondolom, a járványhelyzet is közrejátszik ebben.
Mi nem érezzük annyira. Nincsenek szomszédok, és nem is egy kis kertes házról beszélünk, erre a hókotró sem jár, de attól még Kanizsához tartozunk. Csendben élünk.
Egyébként csak mi és az ismerőseink nevezzük tanyának, viszont nem az.
Nehéz volt átállni erre az életmódra?
Rengeteg segítséget kaptunk a szüleinktől, sokat tanultunk tőlük, utánajártunk és olvastunk dolgoknak, végül lassan többet is tapasztaltunk, ami alapján saját módszereket alkalmazunk. Tehát tapasztalat és tanulás útján sajátos jelleggel műveljük a veteményest, a lovakat sem úgy nevelem mint ahogy édesapám.
Fiatalok voltunk és ambiciózusak, a terveink pedig erősebbek voltak, mint egy-egy félelmünk. Kecskéink is voltak, viszont a kecsketenyésztésről nem volt semmilyen korábbi személyes tapasztalatunk. Egy ideig készítettünk saját sajtot is, viszont később beláttuk, hogy a fejésekkel járó kötött munkaidő nem volt összeegyeztethető az akkori életvitelünkkel, illetve, hogy egy kecske kevés a sajtkészítéshez, többet viszont nem szerettünk volna.
Hogyan próbálod környezetbarát módon elvezetni a háztartást?
Errefelé az egyetlen gond talán az, hogy nincs szennyvízelvezetés, ezért ülepítőt használunk. Mi pedig nem szerettük volna, hogy abba bármilyen vegyszer kerüljön, ezért elkezdtem környezetbarátabb mosogatószerek után kutatni. Azóta a ruháknál mosótojást használok, mosható pelenkával pelenkázok, háziszappannal fürdünk, és rájöttünk, hogy szódabikarbónával nem csak takarítani, de hajat mosni is lehet.
Annak pedig csak örülni tudtunk, hogy a környezetbarát megoldás, egyben pénztárcabarát is.
Mi az, amit rendszeresen saját kezűleg állítasz elő?
Mivel tönkölybúzát termesztünk, és van egy kis konyhai malmunk, saját kenyeret sütünk, illetve minden máshoz ezt a lisztet használjuk, de a búzából gabonakolbászt is lehet készíteni.
Bolti tejet sem igazán veszünk, helyette inkább zabtejet készítek, és a mogyoróvajat, a napraforgókrémet és a napraforgó tejfölt is itthon állítjuk elő. Szeretek új dolgokat kipróbálni.
Egyik célom, hogy beszerzek idővel egy varrógépet, hogy megtanuljak varrni. Akár még játékokat is tudnánk készíteni. Filcekből készítek egyéb aranyos dolgokat a lányoknak, ami ugye vagy hasonlít arra amire kell, vagy nem, de rámondjuk -nevetünk. Sokat játszunk velük, de másoknak nem mutogatom.
Szóval, a célotok az önellátás. Hogy érzed, milyen messze álltok ettől?
Messze vagyunk még ettől, de legalább haladnak a dolgok. A legtöbb élelmiszert meg tudjuk magunknak termelni, abba már viszonylag bele jöttünk, de a gyümölcsfáink még fiatalok. Új tervek mindig vannak, tavaszra legelőször is egy komposztvécét tervezünk építeni.
A legnagyobb álmunk egy veremház építése. Lenne is még hely az udvarunkban a számára. Oda nem is ültetünk semmit, őrizzük a helyet. – Ez egy kör alakú, talajszint alatti épület, ami miatt nagyon energiatakarékos.
Nevezhetjük ezt egyfajta minimalista létformának, vagy hogyan lehetne jellemezni?
Nevezhetjük, bár akkoriban még nem tudtam, hogy ezt minimalista létformának hívják. Igazából, ha belátjuk, hogy a különböző dolgok birtoklása által nem leszünk boldogabbak, akkor már elég kézenfekvőnek tűnik az egész. Figyelünk arra is, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk, és, hogy ne költekezzünk feleslegesen.
Persze, említeni kell azt is, hogy még nem vagyunk olyan szuper zerowaste család, akiknek a több évi szemete elférne egy kis dobozban.
Hogy érzed, a tipikus vajdasági egzisztenciához képest jelenleg nehezebb, vagy könnyebb fenntartani ezt a létformát a közösségünkben?
Az El Caminon jöttem rá, hogy szinte semmire nincs szükségünk a létezéshez. Csak egy hátizsák volt velem, és utólag az emlékeim.
Ha valaki szeret a szabadban mozogni, és egész nap csendben tevékenykedni, komoly előnnyel indul.
-Mi kell ehhez?
Hogy belássuk, mennyi mindenre nincs szükségünk.
Gajódi Csaba