Mint már sokszor említettem, a vitaminok, ásványi anyagok világa épp olyan bonyolult tud lenni, mint akár a gyógyszereké, és néha nehéz is megállapítani azt, hogy az adott anyag az most gyógyszer, vagy csak táplálék-kiegészítő.? Gondoljunk csak a skorbut- és a C-vitamin kapcsolatára. Sokszor beszéltem már arról is, hogy mi a véleményem a konvencionális, és fitoterápiáról. Ugyanilyen gondolatmenetet követve lehet feltenni a kérdést, hogy a tablettákban lévő vitaminok, talán a gyümölcsökben, zöldségekben lévők,- vagy az olyan tablettázott, kapszulázott termékekben találhatóak a jobbak, amelyek alapját természetes anyagok képezik? Van-e egyáltalán különbég? Erről fogok ma egy pár sort írni.
Először is tárgyaljuk át, hogy mik is ezek a molekulák, ionok, amikről beszélni fogunk. Ezek a vegyületek olyan, relatív kis mennyiségben megtalálható anyagok, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet normális, élettani működéséhez. Tehát betegség csak akkor alakulhat ki, hogyha valamelyikből hiányt szenvedünk? Bár ilyen értelemben akkor nem is nevezhetőek gyógyszernek, hiszen adagolásukkal, csak a hiányukban kialakult űrt tudjuk kitölteni. Vagy ez még sincs egészen így? Mi van az A-vitamin és pattanásos bőr, vagy E-vitamin és a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolatával, stb.? Még mindig próbálkozik a tudomány azzal, hogy meghatározza ezeknek az anyagoknak a helyét az orvostudományi ágazatokban. Minden esetre leszögezhetjük, hogy ha nem szeretnénk azt, hogy a szervezetünkben hiánybetegség alakuljon ki, akkor bizonyos meghatározott mennyiségekben muszáj bevinnünk ezeket a részecskéket a szervezetünkbe. De mégis hogyan? Érvek és ellenérvek következnek.
Az első csoport azt mondja, hogy az emberiség mindig is a táplálkozása útján vitte be ezeket a mikronutrienseket a szervezetébe, miért is kellene tablettákat inni, ha itt vannak számunkra a zöldségek, gyümölcsök, halak, húsok, tehát maga az egészséges táplálkozás. Álljunk is meg egy pillanatra. Teljesen egyetértek azzal, hogy egy kiegyensúlyozott táplálkozás mellett talán nincs is szükség táplálék-kiegészítőkre, hiszen ha tökéletesen étkezünk, nincs mit „kiegészíteni”. Az ételünkből származó vitaminok jobban fel tudnak szívódni, hiszen olyan, más eredetű, szerkezetű molekulákkal lehetnek egy falatban, amelyek megkönnyítik a hasznosulást. Úgyszintén igaz az is, hogy ritkán tudunk megenni annyi ételt, hogy túladagoljuk a bennük található biológiailag aktív vegyületeket, sókat. Viszont fel kell tennem a másik oldal kérdését is. A 21. század embere valóban képes egészségesen táplálkozni? Van rá ideje, pénze és türelme? Feltételezzük azt, hogy van. De vajon a növényeink, állataink, amelyeket elfogyasztunk, tartalmaznak-e annyi értékes anyagot, mint mondjuk ötven vagy kétszázötven éve?
Pont ezt a logikát követve élnek az olyan emberek, aki naponta akár többször is fogyasztanak valamilyen vitamin készítményt, táplálék-kiegészítőt. Abban egyetértek, hogy időt és türelmet tudnak spórolni ezzel a módszerrel, de azt, hogy pénzt is, az már nekem egy kicsit gyanús. Van egy olyan háttere is a dolognak, hogy talán a napi pár kapszula csalóka biztonságérzetet is adhat. Miért? Mivel ezek a készítmények nem számítanak gyógyszernek, szó szerint majdnem ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint egy csomag párizsi (táplálékot kiegészítők), ezért a bennük található biológiailag aktív anyagok mennyisége nagymértékben változhat a dobozon írtakhoz képest. Míg a gyógyszerek esetében az amplitúdó maximum 20%-os lehet (90%-110%), addig ezekben a készítményekben lévő különbség akár az 50%-ot is elérheti. Azért nem mindegy, hogy az ember hat, négy vagy kettő gombóc fagyit kap (látszik, hogy meleg van, már én is a fagyival példálózok). Ugyanilyen kockázatot rejthet az előbb említett túladagolás vagy a különböző mellékhatások, gyógyszer interakciók megjelenése is.
Ha van két szélsőséges csoportunk, akkor mindenki feltételezheti, hogy van egy köztes megoldásunk is. Ez egy olyan csoport, aki azt mondja, hogy jó, szeretnék odafigyelni arra, hogy a testem megkapja az összes dolgot, amire szüksége van, de azt nem szintetikus formában szeretném megtenni, hanem olyan, teszem azt, kapszulázott termékkel, amiben különböző kivonatok, őrlemények, koncentrátumok találhatóak, amelyek természetes eredetűek, de a mai technika segítségével már belesűríthetőek akár egy lenyelhető méretű készítménybe is. Őszintén, nagyon ritka az a táplálék-kiegészítő csoport, ami az előbb említett eljárásokkal készül, és valóban ugyanolyan mennyiségi és minőségi paraméterekkel rendelkezik, mint szintetikus társai. Egyszerűen nem lehet annyi csipkebogyó őrleményt belepréselni egy tablettába, ami fedezni tudná a napi ajánlott aszkorbinsav mennyiséget. Talán a különböző szárított kivonatok jelenthetnek megoldást, ahol tudományosan standardizálni lehet a különböző molekulákat, de higgyenek nekem, ezek olyan drága eljárások, amellyel egy táplálék-kiegészítőt forgalmazó cég ritkán foglalkozik (tisztelet a kivételnek).
És, hogy mi az én véleményem? Valahol mindenkinek igaza van. Először is teljes mértékben támogatom a helyes táplálkozás alapelveit. Inkább költsünk jó minőségű ételekre mintsem étrend-kiegészítőkre. Viszont az is állja, hogy napjainkban, még az egészségesnek mondott ételeink sem tartalmaznak megfelelő mennyiségű mikronutrienst. Ha tudjuk, hogy valamilyen kockázati tényezőkkel állunk szemben az életünkben, legyen az betegség, életstílus, vagy különböző környezeti hatások, nyugodtan pótoljuk a szakirodalom, vagy szakember által javasolt anyagokat. Nem feltétlenül vagyok híve a „természetes vitaminoknak”, egyszerűen nem kell, hogy azt a C-vitamint több kiló növény feldolgozása után juttassam a szervezetembe. Mi az, amire viszont felhívnám a figyelmet? Vannak már olyan cégek, akik kutatásaik során felfedezték, hogy egyes vitaminok vagy ásványi anyagok milyen más részecskékkel kell, hogy együtt szerepeljenek az összetevőlistán ahhoz, hogy azoknak a hasznosulása megközelítse azét, amelyet egy gyümölcs elfogyasztásával érhetünk el. Ezek a kombinációk, nagyon sokszor pont a természetből lopott ötleteken alapulnak. De, hogy mi a különbség? A mennyiség. A hatóanyagok pontos mennyisége, és az állandó minőség fenntartása. Mindenki tudja, hogy a növények hatóanyagtartalma variálódhat pl. az időjárás függvényében is. Barackpálinka sincs abban az évben, amiben a terményt megrongálta a jégeső. Egy, akár gyógyszertárban kapható, terméktől viszont sokkal nagyobbak az elvárásaink, mintsem, hogy kövessük, hogy a gyártást megelőzendő évben mennyit sütött a nap.
Léteznek tehát olyan termékek a piacon, amelyek szintetikus úton tartalmaznak olyan természetes hatóanyag kombinációkat, amelyek elősegítik, sőt meg is erősítik egymás hatását, és amelyek hatóanyagtartalma megüti az elvárt szintet. Ha úgy érzi, hogy vásárolna ilyen terméket, de mégsem annyira járatos ezeknek az anyagoknak a világában, nyugodtan kérje kollégáim segítségét a gyógyszertárakban, hiszen tudásukat felhasználva és az Ön igényeit szem előtt tartva, biztos vagyok benne, hogy a legjobb terméket fogják magának kiválasztani.
Kedves Olvasó, a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.
mr ph. Katona Gábor