Valahol talán pár sarkon túl,
Vagy talán kicsit távolabb,
Mondjuk egy várossal arrébb,
Vagy netán….
Egy várossal arrébb
Van valaki, Valaki olyan mint én,
De ha pont olyan nincs is,
Akkor lehet az óceán másik végén ,
Találhatok pont olyat mint én,
Kivel boldog tudnék lenni,
Vagy legalább is,
Nem lennék boldogtalan.
Kivel közösen tudnék nevetni,
Még a semmin is.
Valaki olyan aki azt szereti mint én.
De ha ilyen nincs is,
akkor talán van valaki aki…
Csak eltud fogadni,
S nem fog megbántani,
vagy megsértődni.
És ha eltud fogadni, talán….
Meg is tud szeretni,
Vagy legalább tud valamit irántam érezni.
És ha van ilyen,
akkor talán nem fogom az életem egyedül leélni.
Szekeres Tamás,
Magyarkanizsa
(A verset szó szerint közöljük – a szerk. megjegyzése)
