Meggyújtottad bennem a remény tüzét,
Kivetted szívemből a tüskét,
Most már merek szerelmes lenni ismét,
Már oly rég nem éreztem az ízét,
De te most ismét elővarázsoltad,
miattad érzem magam megint embernek,
Neked köszönhető, hogy beadtam a derekam a szerelemnek,
Érzem ez most más lesz, mint az azelőttiek,
Vagyis ezt súgják a fülembe a szellők,
becsülj te is engem, majdnem annyira, mint én téged,
szeress engem fele annyira, mint én téged,
szeress, mert ha egyszer elmegyek, csak a szavaim hagyom magam után ujjlenyomatként,
mik remélhetően megragadják figyelmed, és így nyomot hagynak.
Szekeres Tamás, 8. osztályos tanuló
Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, Magyarkanizsa
(A verset szó szerint közöljük – a szerk. megjegyzése)