Sarnyai Csabával készült interjúnk első felében, az itthon már jól ismert Tiszai Tangó múltjáról, a Sarnyai tanyán működő programokról, nevelésről, oktatásról, természetjárásról, folyónkról esett szó. A második részben valódi bemutatkozót olvashatunk. Kitérünk zenei pályafutására, fejlődésének szakaszaira, mintegy inspiratívaként (főleg) fiatal olvasóink számára.
Most beszélgessünk egy kicsit rólad. Az előbbiekben említetted, hogy miben kerested önmagad. Ugye te zenélsz mindemellett. Ez számodra egy önkifejezési forma, vagy inkább szórakoztató jellegű?
Kezdjük azzal, hogy annak idején kidobtak a zeneiskolából –nem voltam nyugodt gyerek. Mindig is közel állt hozzám a
magyar lakodalmas zene. Tudtam, hogy zenélni akarok, szórakoztatni és kifejezni magam a gitárral, mert a zene érinti meg leginkább a lelket. Ezek mellett egy fejlődés számomra, mely kisebb koromtól jelen van. Átsegített a legnehezebb időszakokon, és célt adott. Mikor elkezdtem zenélni, láttam, hogy az emberek természetesen sírnak, mulatnak, és közelebb kerülnek hozzám. Ekkor jöttem rá, hogy még ha nem is én írtam, ezzel akarom kifejezni magam, mert abban minden bánat és öröm egyaránt manifesztál. Elfogadták amit nyújtottam, tehát ezzel adott lendületet és motivációt, hogy része legyek a társadalomnak, mert ez gyerekkoromban problémát okozott. Igény van rá, kell az embereknek. Tudnunk kell, hogy a szórakoztató iparban nem feltétlenül a zenét, hanem magad adod elő. Játszottam úgy rock, úgy blues bandában, ahol színpadon voltunk és viszonylag messze volt a közönség. Ha lakodalmas zenész vagy, érintkezel az emberekkel, ott vannak veled a buliban. Köztük vagy, és közvetlenül tőled kéri a nótát, ott vagy ahol az események történnek. Őrülten izgalmas, mikor ez az eufórikus állapot elkap, homogénné válik a tér a szórakoztató és a szórakoztatott közt, na ekkor érzem úgy, hogy igen is beletartozom a társadalomba.
Nem ebből akartam megélni. Előbb próbálkoztam a tamburával, tambura zenekaroztam. Később jött a másik Csaba -akivel most zenélek-, hogy épp gitárost keresnek egy zenekarba, és jöjjek el egy próbára. Végig zenéltünk egy-két bált, majd a kezembe nyomták a pénzt. Még én éreztem úgy, hogy nekem kellene ezért fizetni. Fejlődtünk, tanultunk, egyre többen hallottak rólunk, végül viszont ketten maradtunk, de egész jó kis fizetést zenéltünk össze. Innentől vettük komolyabbra a dolgot. Ez alatt azt értem, hogy komolyabb hangfalakat, és hangszereket vettünk, többet gyakoroltunk, tanultunk. Tizenegy éve vagyunk így, mint Csaba Duó. Az eleje nehéz volt, akkoriban viszonylag sokan foglalkoztak ezzel a zenével, nagy volt a konkurencia. A zenész társadalomban nagyon nehéz érvényesülni. Nem csak azért mert sokan vannak, hanem sokan nem segítenek másokon. Nem igazán történt olyan, hogy mikor egy banda nem tudott elvállalni egy lakodalmat, akkor egy másikat ajánlott maguk helyett. Na, és az internet sem volt annyira elérhető. Hogy tanultam? Huszonévesen lakodalmakban dolgoztam pincérként. Mikor elmentek a vendégek az esküvőre, ott voltam a zenészek közt és mondtam, melyik dalok tetszenek, kértem kottákat. Így rengeteg ritka nótát gyűjtöttem össze, melyek nem voltak ismertek. Autodidakta módon tanultam, említettem, kidobtak a zeneiskolából. Hogy legyen is valami fogalmam a zeneelméletről, egy újvidéki magánzeneiskolában eljutottam a középfokúig, majd levizsgáztam. Így jutottam hangszerekhez, bővítettem a tudásom. Az énekkel viszont baj volt. Később beírtam a tanárképzőt, a kórusban tudtam rengeteget tanulni. Huszár Elvira fantasztikus tanárom volt, így az összes választható zenei tantárgyat felvettem nála.
Csabával jelenleg ott tartunk, hogy eljutottunk egy szintre, és tartjuk azt a színvonalat. Egy lakodalmas zenésznek nem csak az a mérvadója, hogy hány akkordot ismer, vagy hány féle improvizatív képet tud festeni egy adott számra, hanem, hogy hány számot tud eljátszani. Egy lakodalmat akár három-négy akkorddal is végig lehet játszani, nem is ez a lényeg… az előadást adod el.
Mit gondolsz, hogyan lehetne népszerűsíteni ezt a zenét a fiatalok körében? Kevés a fiatal a környéken, aki ezzel foglalkozik.
Ez nem parancsszóra működik, de nem is mondanám, hogy erre születni kell. Ennek a zenének a szeretete idővel kialakul benned, vagy nem. Nézd, magában a zene egy motorikus képesség és adottság. Ha a gyereknek megvan ez az adottsága, nem feltétlenül fogja szeretni ezt stílust. A környezeti hatás játszik közre. Én is-mint mások- abban a világban nőtünk fel, ahol vasárnap jó ebédhez szólt a nóta. Ezeknek az eseményeknek ugye van egy sajátos hangulata, melyek után jó eséllyel dúdolgatja az ember a hallottakat. Gyerekkoromban nagyon sok muzsikát tanultam így meg, és a mai napig játszom őket. Azt is tudni kell, hogy egy lakodalmas zenésznek, legalább hét-nyolcszáz nótát ismernie kell, ez alapvető. Ez nem arról szól, hogy leülsz és eljátszol pár dalt tamburán. Ahogy említettem többször, tudni kell előadni. Nem arról szól, hogy pár akkordmenettel, és harmóniával elcincogod a bulit. Ismerned kell az akkordmeneteket, és a harmóniákat. Harmóniában kell lenned a másik, vagy többi hangszerrel, bármikor elővenni egy szólót. Ez egy lélekjelenlét. Nem is megy egyik napról a másikra… Akkor, ott az éjszakázás. Nem arról van szó, hogy felállsz a színpadra, egy-két óra alatt fejezel a programoddal, hanem tizenkét-tizennégy órákat végig játszunk, alszunk egy kicsit, majd megyünk a következő eseményre. Megtörténik, hogy három-négy napot így nyomunk végig. Tizenóra, majd pár óra alvás, és gyerünk tovább. Kondíció, kitartás.
Mik a terveid a közeli jövőre nézve?
Új hajó érkezett, mely képes pótolni a Tangó legtöbb hiányosságát, hosszabb utakat és több vendéget tudok elvállalni, Szeged-Újvidék-Belgrád reláción. Sikerült kibérelni egy kis partszakaszt a Vízi Telepnél, tehát van kikötőnk is. A tanyán szeretnék horgász tavat létesíteni, amellett földet vásárolni lassan. Nem sietek sehová, most nagyon jól érzem magam. Minden szolgáltatás kívánja maga után a következőt. Mikor ezt a kis hajót megvettem, nem gondoltam volna, hogy egyszer egy nagyobb, zárt hajóba is befektetek. Szeretnék minél több igényt kielégíteni, kitolva a vállalkozás határait.
Gajódi Csaba