Biztosan nem mondok újat tisztelt Olvasóinknak ha arról meditálok, hogy a XXI. század egyik legfontosabb küldetése, feladata a hulladék mennyiségének csökkentése és megfelelő kezelése. Hogy miért van erre kiemelten szükség? A feleletet hiszen Önök is tudják: azért hogy az emberiség az eljövendő években is friss levegőt szívhasson, tiszta, vegyszermentes ivóvizet fogyaszthasson s emellett élvezhesse a természetes forrásokból származó energia előnyeit.
Tehát a jövő nemzedékeire is gondolnunk kell. Mi vagyunk a felelősek környezetünk tisztaságáért, és habár községünkben hetente elszállítják a szemetet, mégis úton-útfélen műanyagzacskókba, joghurtos poharakba és eldobott flakonokba botlunk. Kifelé haladva a városból, és a még létező erdők-erdőcskék mélyén, nem egy illegálisan lerakott szeméthalmazban „gyönyörködhetünk”. Habár évente több akciót szerveztek a környezetvédelmet előtérbe helyező egyes civil szervezetek, a valamikori Zöldvilág, Természetjáró Egyesült, az elemi iskolák. Azonban ez mégsem elegendő, mert a jelenkori modern technikával rendelkező világunk egyik heggyé magasodó következménye a műanyag csomagolás. Ezt nem tudjuk kivédeni, s az újrahasznosítás nálunk még gyerekcipőben jár. Dicséretes, hogy havonta egyszer a Brantner cég elszállítja a PET palackokat, de azt is nylon zacskóban, mert a papírzsák bizony drága lenne. Az elektronikus médiában ezt hallottam, ami szinte hihetetlen: 1 millió tonna műanyagból, 750 ezer tonnát kapunk vissza újrahasznosításra. No, de minek? – kérdezhetnénk, – hiszen körforgás. Megállapítás az is, hogy naponta 0,75 literes flakont használunk el egyénenként. Azt szorozzuk be községünk lélekszámával!
Mit tehetünk?
De inkább gyűjtsük össze, mint hogy eldobjuk, elássuk, mert a kutatók megállapították: Ha egy joghurtos poharat elásunk, akkor az 500 évig nem fog lebomlani. Bizonyítékul ássák ki 15 év után!- hangzott el a tv-ben, kissé tréfásan – vagy 50 év múltán, mert a pohár még akkor is élni fog – de Mi? Azonban kanyarodjunk vissza az első számú „közkedvelt” és sokak által nélkülözhetetlen könnyű és színes „társra”, a nylon zacskóra. Hogy is működik ez nálunk? Bizony még elég vígan éli világát, habár néhány hete írtam arról a dicséretes kezdeményezésről, amelyet a Biospajz üzlet indított útjára. Nevezetesen, aki még nem hallotta volna, hogy a vásárláskor vászon táskát kínálnak a vevőnek – ingyenesen! -, abba rakja a megvett termékét. Legközelebb pedig majd visszahozza. És van-e változás a többi üzletben? Bizony akad, de nem egyforma. Mert a legtöbb boltban továbbra is kínálják magukat a nylon zacskók a kenyér, a zöldségféle, a gyümölcs mellett, mert csak
így mérhetik le azok súlyát. Említésre méltó mégis, hogy több kereskedő megkérdezi, hogy kérünk-e zacskót, amit elég sokan visszautasítanak. Köztük én is. A legtöbb boltban a pénztárnál láthatók a felfüggesztett zacskók az árukkal megjelölve, így a vásárló dönthet arról, hogy környezet tudatos-e vagy sem. A piacról se feledkezzünk meg! Úgy fogalmaznék, hogy a nélkül nem is tudják megmérni a piaci terméket, legyen az zöldségféle, gyümölcs, de akár becsomagolt áru, mint margarin, sajt, konzerv és egyéb. Nem is az árusokat hibáztatjuk, mert a vásárló gondolkodás módján kell változtatni. A médiában hallottam: Szerbiában több mint 2600 műanyag terméket gyártó vállalat van. Hogyan lehetne azokat megszüntetni? S mi történne akkor a dolgozókkal? Egy ötlet! Az újrahasznosított papírból zacskók készülhetnének – mondják a környezetvédők, és ez pozitív, mert a papír átdolgozása 75 %-ban csökkenti a levegő szennyeződését.
Az elmondottak, leírtak függvényében, tehát elsődleges lenne – ahogy Szlovéniában elnevezték-, A 0-hulladék mozgalom, vagyis a 0-ra csökkentett hulladék. Példaértékű mindenki számára. Már az elmúlt, 2019-es évben eliminálták a nylon zacskókat. Elsődlegesen az üzletekből távolították el a műanyag zacskókat, de a többi műanyagból készült terméket is. A tv-n keresztül láthattuk, hogy a vásárlók otthonról vitték a táskájukat, de nem csak azt, hanem a csomagolót is. Így például a tejhez és más folyékony élelmiszerhez üveget, amit az eladó lemért, és így töltötte bele a kért terméket, amit aztán újból mérlegelés követett. Ez kissé időigényes, de a környezetvédelem szempontjából nagy lépés – mint a Holdra lépés – az egészséges életmód megteremtése felé, és hosszú távon eredményes is lesz. „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”!
A másik követendő példa, hogy a szállodákból kirekesztettek minden műanyag eszközt, s azon dolgoznak, hogy sehol sem árusítsanak ilyen káros termékeket, illetve a hulladék mennyiségének csökkentésére és szelektív gyűjtésére ösztönzik a lakosságot, beleértve a tanintézményeket is. Ez nálunk is megkezdődött, de jó lenne bekapcsolni a diákokat is, ahogy tizenéve papírgyűjtést megszervezték az iskolákban, majd a Zöldvilág folytatta. Sajnos ez az akció megszűnt. Eltűnt a kezdeményezés, eltűntek a fiatalok! Vagy mégsem mindent az anyagiak irányítanak? Jóindulat és összefogás kell, mert a jövő nemzedék egészsége a tét!
Teleki Mária