Az „Aranytollas diák” első díjas írása
(A szöveget szó szerint közöljük – a szerk. megjegyzése)
„Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot!” – ezt írta Petőfi Sándor 1848 március 14-én este naplójában. Másnap, 15-én a Pilvax kávéházból egy kis csapat elindult, hogy kinyomtassa a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Idővel hatalmas tömeg gyűlt össze, és mindenki bízott benne, hogy a fiatal forradalmároknak sikerül véghez vinni a terveiket. Szemükben minden szabadság alapja a sajtószabadság volt, így nem csoda, hogy az első pontban ezt követelték, valamint a cenzúra eltörlését. Azóta a magyar sajtó napjaként ünnepeljük március 15-ét, és minden évben megemlékezünk az irodalmárokról, értelmiségiekről, akik harcoltak szabadságunkért.
(A fotó illusztráció, forrás: ma7.sk)
Ma már a sajtó munkatársai arról beszélhetnek, írhatnak, amiről szeretnének, megoszthatják az emberekkel saját véleményüket, tapasztalataikat. Néha olyan hírek látnak napvilágot, amik nem mindenkinek tetszenek. Némely országokban előfordulhat, hogy az újságírókat megfélemlítik, megfenyegetik, és megölik. Máshol az államnak saját rádiója vagy tévécsatornája van, így kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatják annak tartalmát. Az internet is a sajtó része, ezt a legnehezebb korlátozni. Például Kínában komolyan ellenőrzik, Észak – Koreában lehetetlen elérni az internetet. Bizonyos esetekben a sajtó is korlátozva van. A választások idején kampánycsend van, nem szabad olyat írni vagy hangoztatni, ami befolyásolná a szavazókat. Több európai országban tilos a holokauszt tagadás, vagyis azt állítani, hogy a holokauszt nem is létezett. Valahol tilos a sarló és a kalapács ábrázolása a sajtóban, ami azért érdekes, mert Ausztriában ezek a jelképek az ország címerében is benne vannak. Független nemzeti szervezetek foglalkoznak ezzel a témával. Kutatásaik szerint az emberek egyharmada olyan országban él, ahol nincs sajtószabadság. Ezen a helyzeten javítani kellene, mert fontos az, hogy amikor a híradót nézzük vagy újságot olvasunk, akkor hiteles információkhoz jussunk, amik alapján véleményt tudjunk alkotni a világról. Mindannyian beszélhetünk a saját gondolatainkról, vágyainkról, szándékunkról, ehhez jogunk van. A véleménynyilvánítás szabadságához hozzátartozik a hallgatás is, amit negatív véleménynyilvánításnak szoktak nevezni. Milyen rossz lenne, ha találkoznánk egy ismerősünkkel, vagy együtt buliznánk a barátainkkal, és nem mondhatnánk ki azt, amit szeretnénk. Ahhoz, hogy emberek között őszinte kommunikáció alakuljon ki szükség van erre a szabadságra.
A szólás és véleményszabadság lehetővé teszi, hogy kimondjuk azt, amire gondolunk, még akkor is, ha ezzel megbotránkoztatunk másokat. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne lépjük át a határokat. Nem kezdhetünk el másokat szidni csak azért, mert nekünk ehhez van kedvünk. Léteznek úgynevezett gyűlöletbeszédek, amiért akár büntethetnek is. Ilyen például az, ha valakit a vallása miatt ítélünk el. Nem mondhatunk a nyilvánosság előtt olyan dolgokat se, amivel az ország himnuszát, zászlóját vagy címerét sértjük.
Szerencsére olyan világban élünk, ahol a sajtó- és véleményszabadság többnyire megengedett. Jobb esetben nem kell attól félnünk, hogy valaki megövez minket azért, mert máshogy gondolkodunk.
Készítette: Ludányi Hédi, II-4 osztályos tanuló
Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont – Magyarkanizsa
I. helyezett – Aranytollas diák