„Kit a múlt nem érdekel, sorstól jót nem érdemel.” (Vörösmarty Mihály)
Mit érne a fa gyökerek nélkül? Mit érne a jelen a múlt értékei nélkül? A mai kor emberének a legnagyobb bűne a közönyösség, amit a múlt iránt érez. Nem értékeli, nem becsüli meg, amit a letűnt kor emberei tettek, véghezvittek. Pedig a földbe kapaszkodó, erős gyökerek azok, amelyekből a ma fái kinőttek.
Ezek a gondolatok ébredtek fel bennem a Zrínyi Ilona című monodráma nyújtotta élmény kapcsán, amelyet Hedry Mária szövege alapján Árkosi Árpád, Jászai Mari-díjas rendező álmodott színpadra, Zrínyi Ilona bőrébe pedig Juhász Róza színművésznő bújt. A darabot a Művészetek Háza nagytermébe a Klebelsberg Kamaraszínház hozta el.
Az egy hangra írt színműben Zrínyi Ilona magasan kiemelkedő, hősi alakján keresztül megelevenedett előttünk a XVIII. századi Magyarország, a magyar történelem egyik legbonyolultabb korszaka. A színmű megmutatta nekünk az akkori politikai álláspontot, katonai eseményeket. A mű központi témája Zrínyi Ilona második férjéhez, Tököly Imréhez és fiához, II. Rákóczi Ferenchez fűződő kapcsolata. Zrínyi Ilona korhű fehér ruhában, ékkövekkel kirakott fejdíszben jelent meg a színen, mint végtelenül aggódó anya, aki szereti fiát és férjét, ugyanakkor úgy is, mint a hazája iránti hűség példanélküli személyisége. Rendíthetetlen hitét, akaratát, országa iránti szeretetét Munkács várának két évig tartó védelmével bizonyította. Nő létére szembe mert szállni a túlerőben lévő császári csapatokkal, a várőrség utolsóként kapitulálta Rákóczi-szabadságharc idején. A vár Habsburg uralom alá került, Zrínyi Ilonát Bécsbe vitték, zárdában őrizték, gyermekeitől elszakították. Négy év után Tököly kiváltotta feleségét a zernyesti csatában elfogott két generálisért. Ettől kezdve együtt osztoztak az emigráció sorsában.
Dióhéjban ennyit akartam elmondani a színmű tartalmáról, Zrínyi Ilona drámai sorsáról, amelyet nem lehet szavakkal ecsetelni. Ezt a művet hallani, látni kellett volna, sokkal több embernek, mint ahányan megjelentek. Egy régen letűnt történelmi kor kiemelkedő alakjának gazdag lelkületét sugározta, a jelenlévőket mélyen megérintette Juhász Róza művésznő által hitelesen bemutatott és szinte életre keltett Zrínyi Ilona. A kisszámú közönség szűnni nem akaró tapsa is ezt bizonyította.
Teleki M.