Nyolcadik alkalommal szervezték meg a Középiskolák Börzéjét Magyarkanizsán
Hatodikos voltam, amikor először vettem részt a Középiskolák börzéjén, ott találkoztam azzal az iskolával, ahol idén érettségizem. Hetedikben döntöttem el véglegesen, hogy a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban tanulok tovább, a börze számomra igazán megkönnyítette a választást – előtte fogalmam sem volt, hogy mik a lehetőségeim, mit tudnék itthon tanulni. Így pedig, hogy a legtöbb középiskolát egy helyen mutatták be, rengeteg időt és utazást spóroltam meg.
Mióta megkezdtem Zentán a tanulmányaimat, olyan diákként járok ide vissza, aki mesél a fiatalabbaknak. Idén sem volt ez másként március 22-én, a 8. Középiskolák börzéjén Magyarkanizsán. Péntek délután a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola Ady részlegének különböző osztálytermeibe 6 településről összesen 16 iskola érkezett: Szabadkáról az Ivan Sarić Műszaki Középiskola, a Vegyészeti-technológiai Iskola, a Politechnikai Iskola, a Svetozar Marković Gimnázium, a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola, és a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimmnázium, Zentáról az Egészségügyi Középiskola, a Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola, a Zentai Gimnázium, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Törökkanizsáról a Dositej Obradović Középiskola és a Gimnázium, Csókáról a Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskola, Adáról a Műszaki Iskola és Magyarkanizsáról a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont. Az iskolákból tanárok és diákok egyaránt érkeztek, így a választás előtt álló fiatalok elé táruló élménybeszámolók átfogók és részletesek voltak.
– A tanulókat a saját környezetükben sokkal könnyebb elérni, könnyebb közelebb hozni így hozzájuk a középiskolákat, mint egy idegen környezetben, ahol megszeppenve érzik magukat. A szülővel, a társaikkal együtt sokkal szabadabban tudnak itt mozogni, és így pontos képet kapnak arról, hogy egy középiskolának mi a repertoárja, mik a célok, milyen a középiskolai élet. Azért jó ez a börze, mert felmérheti a diák egy intézmény előnyeit és hátrányait – mondta Gulácsi Beáta, főszervező.
Az esemény a környékbeli, községbeli általános iskolások számára is nyitott volt, nekik az önkormányzat biztosított buszt az utazáshoz. Érkeztek Oromról, Tóthfaluból, Oromhegyesről, Kispiacról, Martonosról és Horgosról is, háromszáz–négyszáz diákot vártak a szervezők a rendezvényre.
Megkértem egy nyolcadik osztályost, hogy meséljen a jövőbeli terveiről.
– A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumot néztem meg, oda szeretnék továbbmenni angol nyelvre, ezért nem is látogattam meg másik középiskolákat. Szeretem a nyelveket és tetszettek a diákok beszámolói. Gondolkodtam még egy szegedi általános gimnáziumon is, de a Kosztolányi közelebb van. Középiskola után szeretnék Szegedre menni egyetemre, mert Magyarország nagyon érdekes számomra. Miután befejeztem az egyetemet, jó lenne hazajönni és itthon is maradni, de ezek még csak tervek.
Egy hetedik osztályos pedig a következőkről számolt be:
– Egyelőre két iskolán gondolkodom: az egyik egy nyelvi gimnázium Szegeden, a másik pedig a Bolyai rajz szakon. – Arra a kérdésre pedig, hogy hol képzeli el a jövőt, a következőt felelte: –Szerintem, ha később külföldre is mennék, biztosan a közelben maradnék, de terveim igazából még nincsenek.
A Börzén a tanárok nagyon szívesen mesélnek, válaszolnak a feltett kérdésekre a szakokkal kapcsolatban. Fontos, hogy ők is megjelenjenek egy ilyen eseményen, hiszen ők foglalkoznak a diákokkal aztán az iskolában. A Dositelj Obradović Középiskola egyik tanára, aki vendéglátói ipari szak és cukrászati szakoktató, a következőképpen összegezte a börzét:
– A mai nap folyamán körülbelül 300 diák fordult meg nálunk, nagyon jó toborzó ez. Ráadásul nem nekünk kell menni mindenhova, hanem egy helyen elérhető nagyon sok középiskola a diákoknak, minden szakot megnézhetnek pár óra alatt.
– Látom akad itt rengeteg finomság ízelítőként. Ezeket a diákok készítették?
– Igen, a másodikos és a harmadikos diákok. Ezt a szakmát úgy tudjuk legjobban bemutatni, ha a szakácsok készítenek valami sós, dekoratív ételt, a cukrászok pedig édességet.
– Milyen alapot nyújt az iskola?
– Ez egy 3 éves iskola, de van lehetőség a 4. évet is befejezni nálunk. Körülbelül ugyanannyian mennek külföldre utána, mint ahányan itt maradnak, de vannak olyanok is, akik tovább tanulnak. A diákjaink külföldön is helytállnak, persze kell még egy fél éves szakmai gyakorlat, ahol jobban betekintenek a szakmába, de az alapokat megkapják az iskolában.
Ahogy észrevettem, a fiatalok egyre bátrabban választanak külföldi középiskolát. A hallottak alapján úgy vélem, hogy a későbbi lehetőségek tárháza és a kalandvágy csalogatja el innen a fiatalokat. Megkérdeztem egy szülőt is, hogy mit gondol arról, hogy a gyereke külföldön tanuljon tovább:
– Teljes mértékben hagyom, hogy a gyerekem döntsön a továbbtanulást illetően, támogatom mindenben. Az, hogy kimenjen külföldre középiskolába egy B verzió, nagyon szeretném, ha középiskolában még itt maradna a közelemben. Az utazás helyett jobban szeretném, ha kollégiumba költözne.
– Mik az elvárásai a kollégium felé?
– Elsősorban az, hogy biztonságban legyen a gyerek és jól érezze ott magát. Nyújtsanak olyan otthonihoz hasonló környezetet, hogy a gyerek nyugodtan tudjon a céljaira koncentrálni, ne veszítse el azokat a szem elől. És fontosnak tartom, hogy úgy válogassák össze a bentlakókat, hogy a társaság ne húzza el rossz irányba a másikat.
Hetedikben nem tudtam magam elképzelni középiskolásként, de ahogy múlt az idő, és ahogy az idősebb diákok meséltek nekem a Börzén kívül is, egyre inkább vártam, hogy elkezdhessem a középiskolát. Megkérdeztem egy másik középiskolás diákot is, hogy hogyan kötött ki ott, ahol most van, vagyis a Svetozar Marković Gimnázium természettudományi szak harmadik osztályában:
– Hetediktől kezdve folyamatosan mutatták be az itthoni lehetőségeinket, a börze inkább egyfajta összegző volt. Nem tudtam, hogy hova akarok továbbmenni, ezért is választottam gimnáziumot. Kacsingattam Magyarország felé is, de az utazás miatt bonyolultabb lett volna, meg a szüleim sem engedtek. Alapvetően az volt a fő szempont, hogy olyan iskolát akartam, ami a lehető legjobb átfedéssel rendelkezik minden területen: megfelelő alapot ad és nem igazán specializálódik semmire. A Svetozar volt számomra a legmegfelelőbb lehetőség. Főleg azoknak ajánlom, akik nem tudják még, hova szeretnének menni, vagy úgy gondolják, hogy nem szeretnének semmiből kimaradni.
– Szereted az iskoládat?
– Igen, tulajdonképpen szeretem. Vannak rosszabb napok, de alapvetően tudom, hogy ez a legjobb lehetőségem, amiből ki tudom hozni a maximumot. A legelején gyakorlatilag fogalmam sem volt, hogy mi lesz, azt gondoltam, hogy olyan, mint minden más iskola, leülsz, elmondják, hogy mit kell tudnod, utána visszakérik. De pozitívan csalódtam, mert nagyon közvetlenek a tanárok is és az osztályunk is egy nagyon összetartó közösség.
– Mi a véleményed arról, hogy külföldre menj egyetemre?
– Az a helyzet, hogy még fogalmam sincs, mit szeretnék tanulni, pont, mint középiskola előtt. Nyitott vagyok akár Európa más országai felé is, sőt azt tervezem, hogy egyetemista éveim alatt sok kultúrát megismerjek. Szeretnék minél több cserediákprogramban részt venni és felfedezni az egész világot. Szerbiában nem igazán látom a jövőbeni énem. Tudom, hogy itt is vannak lehetőségek és nem tartom őket rossznak, de a kíváncsiság és az utazási vágy húz külföldre. Azt halljuk, hogy jobban boldogulunk egy nemzetközi diplomával, mint az itthonival.
Az iskolák sikeresen zárták a bemutatkozást. A diákok és a szülők részéről is pozitívak voltak a visszajelzés. Remélem, hogy ennek a Börzének köszönhetően a fiatalok inkább az itthoni középiskolákat részesítik majd előnyben, hiszen a legtöbb érdeklődési területet lefedik, és közel is vannak.
A kíváncsiság egy olyan dolog, amit csak nehezen tud legyőzni az ember. Manapság inkább olyan célok felé haladnak a fiatalok, melyek pénzt hoznak a konyhára, nem pedig afelé, amelyeket szeretnek. A pénz rányomja a bélyegét a pályaválasztásra, így könnyedén figyelmen kívül hagyhatjuk az álmainkat.
Nyilas Orsolya