Már itt az elején egy vallomással indítanám a gondolataimat. Kezdetben, gyógyszertári gyakornokként, igen csak meggyűlt a bajom a gyógyszerek kommerciális, azaz gyári neveinek megjegyzésével. Az egyetem felkészít minden hatóanyag pontos ismeretére, különböző gyógyszer interakciók felismerésére, illetve rengeteg gyógyszerforma elkészítésére is, arra viszont nem, hogy ha kikerülünk a nagyvilágba, a patika polcain heverő, hatóanyagokkal ellátott készítményekből mennyi van, milyen kombinációban, a millió-egy elnevezésről pedig ne is beszéljek. Vagy mégis?
Gondolom, azt senkinek sem kell megemlítenem, hogy egy hatóanyag molekula több néven is futhat a gyógyszerpiacon. Sokszor a dózis mellett még a tabletták száma is ugyanaz egy-egy dobozban. Ezekben az esetekben beszélünk teljes paralelekről, olyan gyógyszerkészítményekről, amelyeket a gyógyszerész szokott felajánlani, akár egy vényköteles gyógyszer kiváltásánál is. Mivel ilyenkor a készítmény ikerpárját ajánlja fel a kolléga, nyugodtan elfogadhatják az „ajánlatot”, hiszen legtöbb esetben a kiírt gyógyszer nem beszerezhető, vagy ideiglenesen hiánycikk a piacon. A gyógyszerész nem átejteni akarja a pácienst, csak nem szeretné, ha terápia nélkül maradna, ami valljuk be, igen nagy egészségügyi kockázattal járhat. Ebben az esetben tehát a gyógyszernév különbözik, mégis, szakemberi utasításra, ugyanúgy használhatjuk, mint az ikerpárját.
Felmerülhet a kérdés viszont, hogy milyen esetben van különbség egy-egy hasonló elnevezésű gyógyszer között? Mit jelent egy fix név mellett megjelenő XR, SR, DUO vagy FORTE kifejezés? Ebben az esetben hiába ugyanaz a hatóanyag, a csomagolás, a dózis vagy a tablettaszám, maga a gyógyszer mégsem ugyanúgy fog hatni. Miért? Tartsanak velem és vájkáljunk együtt egy kicsit a gyógyszer technológia mély, és végtelennek tűnő bugyraiba.
Először említsük meg azokat a rövidítéseket-kifejezéseket, melyek arra utalnak, hogy a gyógyszergyártó kinek is szánta az 
elkészített terméket. Általánosságban elmondható, hogy a külön, jelzéssel el nem látott termékeket, átlag felnőtt embereknek alkotják meg. Ha ugyanaz a gyógyszer, vagy táplálék kiegészítő mellé hozzá van biggyesztve a junior, kid vagy paed. kifejezés akkor tudjuk, hogy gyermekeknek szánt termékről van szó. Ebben az esetben nem csak a dózis különbözhet a felnőtteknek szánt készítményhez képest, hanem maga a forma is. Sokszor megfigyelhetjük, hogy a nehezen lenyelendő tabletták vagy kapszulák helyet, szirupban, vagy szájban oldódó granulátum formákba alkotják meg a gyógyszert, a könnyebb használat érdekében. Más esetekben, pl. ha a gyártó kifejezetten nőknek szánt terméket kínál, felfedezhetjük a fem, vagy femi kifejezést is.
Ha a hatóanyag mennyiségére szeretné a gyógyszergyártó felhívni a figyelmet, akkor az esetek döntő többségében a forte, extra vagy plus szócskát nyomtatják a standard gyógyszernév mellé. Ezekre is oda kell figyelnünk, hisz ilyen esetekben akár dupla akkora dózisú hatóanyagot is tartalmazhat a gyógyszer, vagy a táplálék kiegészítő és természetesen nem mindegy, hogy hogyan fogjuk a nap folyamán adagolni a terméket. Tudom, felmerülhet a kérdés, hogy egy vitaminkészítmény esetén miért is lenne olyan nagy baj, ha dupla akkora dózist veszünk be, „biztos csak egészségesebbek leszünk tőle”. Természetesen ez nem így van. Mint mindennek, a vitaminoknak, főleg a zsírban oldódó vitaminoknak lehetnek mellékhatásaik. Ezt elkerülendő, kérdezzük meg gyógyszerészünket az adagolásról, hiszen sokszor nem milligrammokban (mg), hanem nemzetközi egységekben adják meg ezeket az értékeket, amit NE, IU vagy IJ rövidítéssel jeleznek.
Ha már a plus kifejezést megemlítettem, el kell, hogy mondjam, hogy ez a szócska nem csak nagyobb dózist jelenthet, hanem azt is, hogy a standard hatóanyag molekula mellett valami más is található még a készítményben. Általában olyan anyag, ami segíti a másik hatását, vagy csökkenti annak a mellékhatásait. Legtöbb esetben a vérnyomáscsökkentő gyógyszereknél találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. A leggyakoribb a vízhajtókkal való kombináció, amit jelezhetnek még HCT, HL, HD kifejezéssel is. De ha maradunk a táplálék kiegészítőknél, akkor vas plusz C-vitamin, vagy magnézium – B-vitamin komplexek ilyen kombinációk, de még sorolhatnám tintakifogyásig ezeket a párosításokat.
Vannak olyan szavacskák, amivel a gyártó azt próbálja szuggerálni, hogy naponta hányszor érdemes a készítményt használni (UNO, DUO).
Cikkemet mégis a számomra legérdekesebb témával zárnám, ezek viszont nem mások, mint a módosított hatóanyag 
felszabadulást biztosító készítmények. Azt is mondhatnák, hogy ezek a tabletták, vagy kapszulák a gyógyszerészet és gyógyszer technológia csimborasszói. Miért? Nehéz megállnom, hogy ne merüljek el a felesleges szakmai részletekben, viszont a lényeget megpróbálom elmondani. Úgy alakították ki ezeknek a gyógyszereknek a bevonatait, szemcseméreteit, oldódási képességeit, hogy a gyógyszerhatóanyag koncentrációja mindig hasonló legyen a szervezetben, vagy elnyújtottan, több napszakot átívelően legyen képes biztosítani egy bizonyos mennyiségű gyógyszert a szervezetnek, vagy csak egyszerűen az irritáció elkerülése érdekében ott oldódjon fel, vagy fejtse ki a hatását ahol arra szükség van. Az ilyen készítményeket látják el legtöbbször retard, ER, SR, XL, XR vagy LA rövidítésekkel. Mint már egy előző alkalommal írtam, ha tabletta felezésben törjük a fejünket minden esetben érdemes kikérni szakember tanácsát, hogy helyes lépés-e a dózisfelezés, de ha meglátjuk ezeket a kifejezéseket, akkor szinte biztosra tudhatjuk, hogy a tablettát, vagy a kapszulát, úgy kell a szervezetbe juttatni, ahogy az a csomagolásba téve van.
Fontosnak tartottam ezekről a nüánsznyi dolgokról beszélni, hiszen láthatjuk, hogy csak egy-két nyomtatott betűről van szó, mégis mennyire befolyásolhatják ezek az apró dolgok is a gyógyszer egészségre gyakorolt hatását. Remélem érdekesnek és hasznosnak tartották írásomat. Tartsanak velem legközelebb is.
Kedves olvasó, a cikk csak tájékoztató jellegű és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.
mr ph. Katona Gábor