Karácsonyi gondolatok
Nálunk – már kisfiunk, Peti születése előtt is – minden évben ugyanaz a jól bevált forgatókönyv szerint telik a karácsony: az idén 87 éves mamámat elhozzuk Kisoroszról, ebédre mákos gubát eszünk anyósomnál, majd a szentestét mindannyian bent töltjük Szabadkán, a szüleimnél. Ez évek óta így megy, de mi cseppet sem unjuk. Ellenkezőleg, ezeknek a napoknak egyre nagyobb értéke van. Nem kétséges, ahogy múlik felettünk az idő, egyre szentimentálisabbakká válunk. Körülöttünk olyan sok család tagjait sodorta egymástól messze az élet, hogy mi hálát adunk, amiért minden évben ugyanabban a jól megszokott környezetben, ugyanazokkal az emberekkel ünnepelhetünk. Remélem ez még nagyon sokáig így is marad.
A nagy év végi hajrá, az ünnepekre való lázas készülődés után jól esik egy kicsit lelassulni, egymásnak örülni és közösen visszatekinteni. Végiggondolni, milyen jó dolgok történtek velünk ebben az évben, és hogy mit kellene jövőre másképp csinálni. Minden évben megállapítjuk, hogy jó lenne egy kicsit többet pihenni, türelmesebbnek lenni, egy kicsit jobban odafigyelni saját magunkra és még inkább egymásra.
Az idei évben sok kiváló embert ismertem meg. Számos ifjúsági programon, falunapon, fesztiválon, jótékonysági és más kultúrális programon vettem részt polgármester-feleségként, barátokkal, barátokká lett kollégákkal vagy éppen új ismerősökkel. Ma, amikor a mindennapok súlya alatt mindenki egy kicsit elfásult, magábaforduló és elvan a saját promblémáival, ezeknek a közösségi programoknak kiemelt szerepük van, ahogyan azoknak a személyeknek is, akiknek köszönhetjük őket. A karácsony is a közös ünnepléstől válik különlegessé, minden másnak is a közösségi élmény ad értelmet.
Az igazi értéket ma már nem a karácsonyfa alatti tárgyi ajándékok jelentik, hanem az egymásra szánt idő és odafigyelés – az év minden napján. A karácsony nagyszerű alkalom arra, hogy kifejezzük hálánkat egymás iránt, hálánkat a szüleink és nagyszüleink felé, akik még így, harmincegynéhány évesen is gyerekként tekintenek ránk és óvnak minket, pedig már mi magunk is szülők vagyunk. Szép lassan kezdem őket érteni. Szülővé válásunk óta, ez az alig 3 éves kisember rengeteg jóságot hozott az életünkbe és megannyi fontos dologra hívta fel a figyelmet. Minden nap emlékeztet rá, hogy az ölelésnek gyógyító ereje van, hogy egy játék csak akkor érdekes, ha van időnk vele együtt játszani. Tőlünk tanulta a szeretlek szót, de ő tanított meg minket arra, milyen fontos azt minden nap kimondani.
A karácsony szóljon az igazán fontos értékekről, a szeretetről, az egymásra fordított időről és a háláról a jó dolgokért!
Fejsztámer Nelli