Az idősek hónapja elmúlt, a Napsugaras ősz elnevezésű rendezvények véget értek a közég területén, és a hajlott korúak meglátogatása az idősek otthonában. Fontos kérdés, hogy mit tesz az idősekért az Önkormányzat, a Vöröskereszt, a Caritas.
Elsőként Csikós László, a Községi Tanács szociális és egészségvédelemmel megbízott tagja számolt be a széleskörű tevékenységükről. Ezek a következők:
– A nyugdíjas szervezetek éves szintű támogatása Magyarkanizsán és Horgoson, amelyek egyfajta klubként működnek.
– Házi ápolásra és segítségnyújtásra, évi 4 és fél millió dinárt ad az egész község részére az önkormányzat.
– Pénzeli a felnőtt korú értelmi fogyatékosok napközijét, Magyarkanizsán és Horgoson.
– A kisnyugdíjasokat, és szociális segélyezett idős személyeket a népkonyhán élelemmel látja el Magyarkanizsán, Horgoson, Oromhegyesen. Csikós László Úr kiemelte: A népkonyhát a Vöröskereszt üzemelteti, de az önkormányzat fizeti.
– Az idős, szociálisan rászorultakat haláluk esetén szociális temetésben részesítjük.
– Szükség esetén ideiglenes vagy állandó fizetett gyámot nevezünk ki.
– A házi ápolást a Caritas végzi, de az önkormányzat pénzeli.
– A szociális intézményekben elhelyezett, Magyarkanizsa községbeli személyekről, közvetlen módon a Szociális Központ visel gondot.
A Caritas 10 éve működik Magyarkanizsán
A Caritas tevékenységéről Rus Crnka számolt be, aki a Caritas főnővére Magyarkanizsán.
Az egész községben, a Caritason belül összesen 9 munkás dolgozik Magyarkanizsán, Horgoson, Martonoson, Kispiacon, Oromon és Oromhegyesen. Ezek a dolgozók általában nővérek, és házi ápolással foglalkoznak, vagyis minden olyan tevékenységet elvégeznek–meghatározott, szerény összegért-, ami a beteg ellátására szükséges. Emellett a beteget „összekötik” az orvossal, vagyis ha kell, például kiváltják a gyógyszert, különböző utalókat stb. Ezenkívül bevásárlást, takarítást és kisebb házi munkákat is elvégeznek. Fontosnak tartjuk, hogy rend, tisztaság legyen a házban és körülötte. A Caritashoz tartozik, hogy Kispiacon van egy falugondnok is, aki a tanyavilágban ellátja az idős, beteg embereket.
A Vöröskereszt Magyarkanizsa Szervezet egész évben gondoskodik az idősekről
Erről Cseszkó Mónika, a VK titkára számolt be:
– A szépkorúaknak Magyarkanizsán és Horgoson van klubja, mely 6 éve rendszeresen működik. Horgoson 2 hetente gyűlnek össze, vérnyomásmérésben, és egészségügyi felvilágosító előadásokban részesülnek. Magyarkanizsán hetente találkoznak, ahol lehetőségük van beszélgetésre és önkéntes munkára. Húsvétkor, karácsonykor, és az idősek napján a VK meglátogatja az idős polgárokat. Különféle ünnepeket is szervezünk, ahova szeretettel várjuk a hajlott korúakat. Ezenkívül eredményesen működtetjük a népkonyhát, ahol 65 éven felüli idősek naponta, meleg ételt kapnak a szolgáltatásnak köszönve.
Havonta egy alkalommal, a hónap 2. péntekén 9:00 órától ruhaosztást szervezünk, ahol sok idős jelenik meg. Az egészségügyi prevencióról szervezett előadásokon is jelentős számban jelennek meg a szépkorúak, és ők azok, akik a megelőző vizsgálatokra is gyakrabban járnak.
A VK lehetőségéhez mérten mindent megtesz azért, hogy az időseknek jobbá, szebbé és humánusabbá tegye a hátralévő éveiket!
Most pedig nézzük, az idősek hogyan vélekednek, mit látnak ők ezekből a segítségnyújtásokból?
Több személy által elmondott, építő jellegű gondolatokat, véleményeket, olvashatunk, melyek kézzel fogható megvalósulása könnyebbé, szebbé, elviselhetőbbé tenné az idős emberek hátralévő éveit.
Megkérdeztük az időseket: Mi a véleménye az idősek világnapjáról, az idősek hónapjáról? Mi a szép ebben, és mit hiányolnak?
Francia Rozália; nyugdíjas pedagógus: – Az idősek napja, október 1-je. Ez a hónapja szép érzéseket kelt bennem, mert ekkor jobban érzem, hogy az emberek egy része törődik velünk, megbecsülnek, és egy hónapig mi vagyunk a figyelem központjában. De nem csak ez az egy nap, egy hónap lenne fontos, hanem az egész év! De nem panaszkodom. Igyekszem magammal egyedül törődni, nem várni segítséget. Ám mégis kaptam a jó szomszédjaimtól tavaly, amikor szívinfarktust miatt, az újvidéki kórházba kerültem, pedig nem kértem. B. Mária már másnap hozta a szükséges holmikat, higiéniai szereket. Nagyon köszönöm, ha betegség esetén támogatnak a jó emberek.
P. Erzsébet; – Sajnos, nem mehetek az időseknek készült rendezvényre, mert nehezen mozgok, bottal közlekedek, pedig szeretnék egy évben egyszer kikapcsolódni. Nyolcféle gyógyszert szedek, majdnem mindenért fizetni kell, a 16 ezer dináros nyugdíjamból. Fűtésre nem marad semmi. A fiam segít megfőzni. Két unokám Angliában él, ezért ritkán jöhetnek haza. Szerencsémre a fiú unokám most itthon volt, és ő vette meg a télire való tűzifát, ám ezt nem várhatom el mindig tőle, mert megszületett a dédunoka, és első a család! Ők jelenik számomra az örömöt.
Kanyó Zsuzsanna; nyugdíjas pedagógus: – Évente egyszer kerülünk mi a figyelem fókuszába. Ez szép, és jó, de dicséretes lenne, ha jobban odafigyelnének az idősekre. Hiszen megállapították, hogy napjainkban közel 600 millió hatvan év feletti ember él a világon, de számuk 2025-re meg is kétszereződhet. Ezért a tapasztalatuk átadásával sokat segíthetnek a társadalomnak, a fiataloknak. Sajnos azonban a fiatalok mindinkább elfogynak városunkból is, tudnivaló okok miatt. Az idős szülő egyedül marad, támasz, segítség nélkül. A társadalom részéről több odafigyelés kellene, jobban kellene gondoskodni az idősebbek korosztályáról, hiszen ők nagyon sokat adtak önkéntes munkában az ország építése terén, és a fiatal nemzedék áldozatra kész nevelésében. Az előrehaladott kor nem jelenthet mindenképp gondot a társadalom számára, sőt az évek alatt megszerzett tapasztalat átadása pozitívan hathat az ifjú nemzedékre, építőjellegű lehet-lesz a jövő társadalmára. A segítség számukra egyféle szolgáltatás lehetne, melynek ára hozzáférhető, mert nem minden idős szeretne Gerontológiába menni, illetve nem is bírná sem ő, sem a gyermekei megfizetni. A szolgáltatást egy privát vállalkozó is megszervezhetné. Az idős ezáltal otthonában maradhatna.
Hodik Erzsébet; a VK községi elnöke: Egy napközit kellene létesíteni az időseknek, ahol több személy gondoskodna róluk. Mint a gyermekek napközije. Reggel jönnének, ebédet, uzsonnát, felügyeletet kapnának és főleg társaságot. Este hazamennének. Ez a napközi nem ingyenes, de szolgáltatás, hozzáférhető áron. Zentán már ez működik, az Idősek Napközije, így, aki nem akar Nyugdíjas otthonba menni, a sajátjában maradhat. A házi ápolásra sok az igény, de kevés a megfelelő személyzet.
Jenei Erzsébet; nyugdíjas tanár: Én is a napközit ajánlanám, mert van üres objektum, pl. a Nyugdíjasok Otthonának nagyterme kihasználatlan. Az idős már nem bírja megoldani a fűtést, másrészt feledékeny, a gázt, villanyt égve hagyná. Sok egyedül marad, nagy szükség lenne effajta szolgáltatásra. Szép az idősek világnapjára az ünnepség, de ez nem elég. Nem az önkormányzatra adnánk a terhet, de az illetékesek beszéljék meg a lehetőséget. Mi megadtuk az ötletet.
Domonkos Ottília; nyugdíjas: a Vöröskereszt szervezet dicséretre méltóan törődik az idősekkel, de nem csak október 1-jén. Mindent azonban nem oldhat meg. Ezért kellene olyan szolgáltatás, amit ki tud fizetni az idős. Mert gyermekei, unokái külföldön dolgoznak, szomszédja is idős, nincs segítsége. Jól esne nekik a törődés, a beszélgetés, a sétálás, a Tisza-partján.
– Az idősek világnapja, és az idősek hónapja kapcsán adjuk át ezeket az építő jellegű és segítségnyújtó, szeretettel írt véleményünket, a mielőbbi megvalósítás érdekében.
Teleki M.