Beszélgetés Buza Attilával, menőbb nevén DJ Rawerrel.
A tavalyi többnapos vesztegzárak alatt rendszereresen úgy szerveztünk közösségi életet egyik-másik barátommal, –a véletlen folytán lemezlovasok – hogy felszereltük magunkat minden földi jóval, este bekapcsoltuk a webkamerát, a háttérben pedig összehangoltan egyazon fesztivál aftermovie-kat állítottunk más képernyőkre. Ha nem is jött át teljesen a szóban forgó hangulat, mi megpróbáltuk. Novemberben hasonló történt, akkor valóban össze is ültünk, jöhetett a megszokott program. Fel is jött egy nagyszerű téma: ugyan, mi történhet a környékbeli DJ-kkel?
Egyikőjüket sikerült röviden meginterjúvolnom, név szerint a magyarkanizsai Buza Attilát, akit DJ Rawer néven ismerhetünk.
Alanyunkról azt kell tudni, hogy a kamanci (Sremska Kamenica) Educons főiskolán szerzett diplomát, főállásban pedig Szabadkán dolgozik, amellett sikeres és törekvő fiatal lemezlovas, aki klubokban rezidens és menager.
Rawer egy nagyon őszinte és korrekt személy. Ezen írás, a témánk jellegéből fakadóan csak kisebb betekintést nyújthat karakterének valóságába.
Délután hat óra, zöld tea kurkumával, lime-mal és barna cukorral. A háttérben szinte dübörög a tűz a kandallóban, előttünk laptop, mikrofon és webkamera. Könnyed, határozott beszélgetés alakul ki két gyerekkori ismerős közt. Témánk a nyár, a fesztiválok, szinte piedesztálra emelve reményünk, hogy mihamarabb kitáncoljuk magunkból az elmúlt év feszültségeit…
Most pedig indítom a felvételt, szóval:
Kinek a munkája inspirált téged a legjobban a kezdeti időkben?
Nem mondhatnám, hogy egy konkrét DJ vagy híres zenész inspirált arra, hogy ezt csináljam. Az emberek szórakoztatása motivált mindig is.
Bevallom, szerettem a társaság középpontjában lenni, és egy DJ karaktere ennek nagyon is megfelel. Később házibulikon, kisebb születésnapokon zenéltem, majd mikor észrevettem, hogy ez a haveroknak bejön, akkor gondolkodtam el azon, hogy időt szánjak a gyakorlásra, és, hogy talán komolyabban kellene vennem. Hogy nézett ez ki? Délutánonként leültem gyakorolni, újabb és újabb zenéket hallgatni és nagy, híres DJ-ket nézni, hogy mit csinálnak a pulton. Konkrét nevet nem mondhatnék, de Mainstream előadókat bedobhatnék, akiket kedvelek.
Egyértelmű a lista: Martin Garrix, Hardwell és társaik. Anno a Swedish House Maffia nagyon inspirált, ők hárman hatalmas dolgokat tettek le az asztalra. Na és most kitérnék a technora, és szólnék a jó öreg Carl Cox-ról.
Nemrég Budaival jelent meg egy interjú, ő is Cox-ot vette elő…
Ha egy metálrajongónak is említed a nevét, valószínűleg tud róla. Milliók lennének a helyében.
Klubokban vagy rezidens. Vannak-e terveid arra, hogy fesztiválokon is zenélj?
Környékbeli bulikon azért visszatérő vendég vagyok, a Kanizsa Feszten szerencsére mindig van hely számomra. Tavaly Lakitelekre voltam hivatalos, a Tős Holi Colorra, amit a járványhelyzet miatt kellett idénre halasztani, örömömre szolgál, hogy még mindig ott szerepelhetek a fellépők listáján. A következő Kanizsa Feszten ugyan csak számítanak rám, és nagyon remélem más fesztiválokra is sikerül bejutnom előadóként.
Több műfajban zenélsz, amit a kereslet diktál. Melyiket érzed abszolút magadénak?
Fura válasz lesz… A techno az enyém, amit talán a legritkábban van alkalmam játszani. Ha évi két ilyen bulim van, az nagyon jó. A legelején technoval és minimallal kezdtem. Ugye rezidensként nekem azt kellett játszanom, amire a közönség igényt tartott. Az Atlantis rezidenseként magyar, szerb és nyugati populáris számokat játszottam, erre volt kereslet… Ezzel ellentétben, az én szívem csücske a techno.
Ha egy producer részéről lenne rá igény, el mernél vállalni egy kollaborációt?
Biztosan sokat kellene rá készülnöm, az tény. Hazudnék ha azt mondanám, soha nem érdekelt a téma, vagy nem kezdtem volna bele. Annyira nem éreztem még magaménak, hogy saját zenéket komponáljak, viszont ha valaki megkeresne azzal, hogy összedobjunk vele egy trekket, nagyon szívesen vállalnám a feladatot.
Jó. Mesélj a legkeményebb bulidról.
A tavalyi Holi Color bulinkat hoznám fel. Persze nem a fő műsoridőben játszottam, de már tíz óra körül ezer- ezerötszázas közönség volt, ez a szám hajnalig majdnem megduplázódott. Alkalmam adódott kiélnem minden piszkos minimal zenei vágyam, a közönség pedig tombolt. Felejthetetlen élmény volt.
Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kaptál DJ-ként?
Egykori jó barátomhoz köthető, DJ Noyzhoz (Bödő Róbert), aki már nem lehet köztünk:
„Mi a közönségért vagyunk, számunkra az ő érdekük a fontos, és, hogy a zene úgy lüktessen ahogy ők kívánják.”
Támogatóan emlegette, hogy csináljam amit szeretek, de ne magamnak játsszak, hanem a közönségnek. Ha a techno a szerelmem, akkor hallgassam otthon akár napi huszonnégy órában, ez oké… Viszont rezidensként, ha a közönség azt követeli, hogy hazait játszak, akkor félre kell tennem a vágyaim, annak érdekében, hogy ők elégedettek legyenek.
Ahogy említetted az interjú előtti beszélgetésünkben, sokszor kollaboráltatok. Mesélj erről pár dolgot.
Az egykori Stendhalban volt egy közös bulink. Miután végigjátszottam a szettemet, gratulált és meghívott egy másnap esedékes kávéra. A beszélgetés alatt felajánlotta, hogy a következő buliján felvezessem, melyre természetesen igent mondtam. Idővel egyre több közös bulit szerveztünk, beszélgettünk, majd a szakmai kapcsolat végül barátsággá alakult.
Robinak köszönhetem, hogy egy év múlva a következő szezont már rezidensként kezdtem az Atlantisban. A zene szeretete kötött minket össze, és megtaláltuk a közös hangot. Mikor valamit elrontottam, vagy jól csináltam, kőkeményen jellemezte azt. Rengeteget köszönhetek neki, nagyon jó tanácsokat adott nemcsak szakmai téren, mert törődött azzal, hogy fejlődjek.
Híres volt, elismert és hatalmas szíve volt. Őrizzük az emlékét.
Akkor most forduljunk vissza. A producerkedés nem kifejezetten a te pályád. Ha saját trekkeket nem is komponálsz, a kikapcsolódáson felül mit szeretnél kifejezni számukra, ha mondjuk technot játszol?
Szabadságot. Napjainkban, az a legfontosabb, hogy amíg a zene szól és dübörög, legyünk szabadok együtt. Egy pár órára felejtsünk el mindent, járjon át bennünket a basszus, engedjük be a dallamokat és legyünk szabadok.
Nagyszerű. Mire számítasz, mi fog történni a közösségeteken belül, ha normalizálódik az élet?
Buli, buli és buli.
Nyomjuk tovább az Atlantist, a Play Clubot és a City Discot. Az idei nyár az előző évekhez képest sokkal erősebb volt a létszámot illetően, és sorban döntögettük a rekordjainkat.
Még ha csak háromszáz emberrel többen jöttek el mint egy évvel korábban, már az is jelentős. Hatalmas az elvándorlás, amellett egy megadott korosztályra összpontosítunk. Valószínűleg a járványhelyzet miatt az emberek nagyon ki voltak éhezve a szórakozásra és a közösségi létre ami újra aktuális, tehát bizakodva állunk az idei évhez. Minden esetre az új generáció felé nyitunk, megváltozott a paletta az előadók terén, úgyhogy szerintem sikerült megszólítanunk a fiatalokat.
Amint tehetjük, megteszünk mindent, hogy rendszeresen kibulizzátok magatok.
Gajódi Csaba