Rövid kapcsolat volt,
és életem leghosszabb szerelme,
Akkoriban te voltál életem értelme,
Ébredéskor az első gondolatom te voltál,
Éjszaka pedig a te arcod ringatott álomba,
Néha talán még álmaimban is előbukkantál,
Számomra nagyon fontos voltál,
Most, mikor már ez a szappanopera is a végéhez ér,
még felcsengül az utolsó sor.
Ez jelzi a darab végét.
A függöny elcsúszik a közönség tapsol,
De sajnos mint minden ,
Ez is véget ért.
Három órás volt csupán,
de mégis a függőjévé válsz.
Az első élmény örökké szívedbe ég,
soha el nem felejted, hogy miről is szólt,
hogy hogy is kezdődött, és, hogy ki zárta le.
A darabba sok baki volt, ez tény.
Mégis így volt szép,
De sajnos ez a darab is véget ért.
Hogy mikor futunk össze újból?
Talán egyszer egymásba botlunk a szegedi korzón.
Hogy hogy is emlékszünk majd egymásra?
Én mindenképp a jó dolgokat a szívembe zártam,
a bökkenőket pedig félre tettem,
hisz majd lesz még az életben elég belőlük.
Hogy elfelejtelek-e?
A múlt történelem a jelen élvezet a jövő rejtelem,
de megpróbálok mindig a szívemhez közel tartani.
Szekeres Tamás,
Magyarkanizsa
(A verset szó szerint közöljük – a szerk. megjegyzése)
