Tisztelt Olvasóink!
Engedjék meg nekem, hogy az Új Kanizsai Újság félévszázados évfordulója kapcsán, és mint a lapunk (ami hagyományos formában megszűnt) egyetlen, 25 éve kitartóan dolgozó munkatársa, most nem az ember és ember közti viszonyról, és a követendő példáról regéljek Önöknek, hanem másról. Olyanról, amely érzés a fejlett, és környezetét minden természeti értékével és élőlényével együtt tiszteli, őrzi. Ez nem más, mint az ember és az állatok közti viszony, pontosabban a teremtés koronája, és a leghűségesebb állat, a kutya közti példaértékű magatartás.
Ez a XXI. századunk, számos országában magas szinten működik. Emlékeztetőül elmondanám, hogy a tapintható, megfogható lapunkban, egykor a sok rovat között (Kincses Kanizsa, Cserkészoldal, Kertészsarok stb.) ott szerepelt az Állatvilág, állatvédelem is, melynek szerény személyemben,- mint a MANCS Állatvédő Egyesület megalapítója volt az írója. Általa példát mutattunk felnőttnek és gyermeknek egyaránt, hogyan éljünk együtt az általunk egykor megszelídített, leghűségesebb négylábú társunkkal. Mert ők is éreznek, mint mi. Embereket mentenek vízből, hó, lavina alól, földrengéskor, és nem utolsó sorban kiszagolják az elrejtett kábítószert, és még sorolhatnám… így időben előbb megértjük, és elfogadjuk társként. Segítő társként! De nem csak az életek megmentéséért, hanem másért is! Hogy miért, és miben? Elmesélem, hogyan kerül a kutya az oktatásba!
Nemrégen hallottam, és láttam az elektronikus médiában az állatok felhasználásáról a tanításban egy riportot. Ez még nem terjedt el Európában, Anglia a kezdeményezője ennek a sajátos, de korszerű módszernek. Az állatterápiás metódus már jól ismert a fejlett országokban (pl: a fogyatékos gyermekeknél a lovak, a delfinek felhasználása), azonban az állatok bekapcsolása az oktatásba még nem nyert teret, kivéve ugye Angliát, illetve Magyarország egyik tanodáját. Ez az Óbudai magániskola, ahol az oktatás menete is sajátos. Mert például nincsenek csengőszóra kezdődő órák, egymás mögött sorakozó padok, hanem a diákok asztalnál ülnek csoportokban. A tanárok az érdeklődési körüknek megfelelően fejlesztik a tudásukat. Emellett a kutyákkal való együttélést is megszerettetik velük. Meg is tanulják a róluk való gondoskodást, szeretetet és a felelősségteljes törődést. Nevezetesen a tanárnő kedvence (aki örökbefogadott kutyus), Fürge bent van a teremben, egy kék párnán fekszik, vagy a gyerekek közé vegyül, figyeli a munkájukat. Közben ők is figyelnek rá, megsimogatják, a pontos időben megetetik, megitatják. Amíg Fürge alszik, addig a tanárnő mesét, elbeszéléseket olvas. Ez a módszer,- a kutya részvétele az oktatásban- kezdeti fázisban érlelődik, a kívülállók is megismerhetik, és már számtalan pozitív visszajelzést kapott az Óbudai magániskola. A szülők is érdeklődéssel fogadták, és elismeréssel nyilatkoztak róla, hiszen az állatokkal való együttélést, az állatok iránti szeretetet, a róluk való felelősségteljes gondoskodást, állatvédelmet ültetik be a szívükbe, a mindennapjaikba. Az ilyen gyermek nem fogja bántani, kínozni sem embertársaikat, sem a négy lábon járó, hű társát-hallottam a médiából a tanárnő megállapítását. – A kutya használ minket, hogy neki is jó legyen. A kutyának is van igazságérzete, de sok más állatnak is, sőt van etikájuk, szabályrendszerük. Legtöbbjük azt is jelzi, kit kedvel, kit tart jó embernek. A kutatók kimutatták, hogy ha a rossz embereket nem is, a rossz cselekedeteket viszonylag tévedhetetlenül jelzik főleg a kutyák, de a majmok és a varjak! is.
Végezetül ezt a gondolatot jegyeztem meg és emelném ki a hallottakból: „A kutyának lelke van, és ez a fontos az embernek, főként a mai, közönyössé vált világban”. A kutya megérzi a siker örömét, és velünk együtt örül, vagy szomorú lesz, ha levertek, bánatosak vagyunk. Azaz ráhangolódnak az érzelmeinkre, vagyis az állat és ember kölcsönösen hatással vannak egymásra. Ezért, ha csak tehetjük, vigyünk haza egy menhelybe zárt kutyát, és érezzük: „Jónak lenni jó!”
Teleki M.