Jógaoktató, menedzser, fotográfus, aki egykor focizott, blogger, amellett ha úgy hozza a sors modellt is áll. Egy talpraesett kanizsai lány, aki miután a fél világot bejárta, most mesél nekünk arról, hogy hogyan találta meg az útját és békéjét, miközben pillanatról pillanata változott gyökeresen az élete.
Azért is emlékezetes fog maradni számomra ez az írás, mert miközben beszélgettünk, a listámon logikai sorrendben szereplő kérdéseket, sorban, magától válaszolta meg –miközben egy pillantást sem vetett a papíromra.
Hatalmas élvezettel gépeltem le az elhangzottakat. Szerettem az ő sztoriját.
Budapesti középiskolába került, hogy női futballozó lehessen belőle. Később lelépett a világ ellenkező szegletébe, egy kaliforniai középiskolába, hogy ott fejezze be tanulmányait, majd visszakerült Budapestre, ott fotográfusnak tanult, s közben gyakornokból menedzserré vált, de jóga oktatóvá is. Ezt az időrendi sorrendet le kellett írnom, hogy egyértelműsítsem az Olvasó előtt.
Viszont ki is ő valójában?
Szóval, ő Matović Mana, aki jógaoktató, menedzser, fotográfus, aki focizott, de még blogol is.
Hol, és kin keresztül találkoztál először a jógával? Mikor döntötted el, hogy elkezded?
Édesanyám oktatott jógát egy időben Kanizsán és Magyarországon, én azt hiszem nyolc vagy kilenc éves koromban jógáztam először. Csináltam is, meg nem is, egyszer érdekelt, máskor nem. Érthető, hiszen kislány voltam még, nehéz lekötni egy gyerkőc figyelmét.
Természetesen, mint minden korombeli, én is inkább rohangálni szerettem volna, fel-alá. Majd miután megismerkedtem a foci világával, és hosszú éveken át kitartóan edzettem, ideje volt egy kicsit más útra térni. Ekkor estem neki igazán a jógának.
Hol kezdtél tanulni?
Sok keresgélés, és számos órára látogatás után sikerült megismerkednem egy nagyon jó oktatóval, aki gyógytornász is. Mai napig követem a stílusát, előadásmódját és neki köszönhetően tudtam elkezdeni Pesten oktatni.
A többi sporttal hogy állsz?
A foci után valahogy úgy éreztem, nem szeretnék már semmilyen sporttal foglalkozni, de a mozgást mégsem szerettem volna kivonni a mindennapjaimból – így jött hát a jóga. Nagyon élvezem. Kikapcsol, felfrissít és kitölti a mozgásigényem. Próbálkoztam csoportos edzésekkel, előírt edzéstervekkel, konditeremmel… egy szóval mindennel, de valahogy semmit sem tartottam a magaménak. Számomra a jóga egy méregtelenítő program, és ezt tartom a legfontosabbnak.
Honnan jött az ötlet, hogy tanítani akarsz?
Mindig is szerettem volna jógát tanítani. Ám ez a dolog egy kicsit váratta magát, hiszen két évig tanultam fotográfiát, és ezért nem volt lehetőségem az iskola mellett még a hosszan tartó képzésre is időt szánni. De most így visszagondolva, nem is bánom annyira. Sokkal nagyobb élményben lehetett részem a kis nyári kalandom alatt, mintha Pesten végeztem volna el egy 6 hetes, hétvégi képzést.
Idén júniusban, -pont az iskola befejeztével- rábukkantam egy hihetetlenül csábító ajánlatra, és elmentem Indiába, egy egy hónapos intenzív jógaoktató kurzusra. Ott tanultam mélyrehatóbban a Hatha Yogát, ami a jóga alapját képezi. Rengeteget ismerkedtünk a jóga történetével, és az indiai kultúrába is hatalmas betekintést nyertünk. El sem tudom képzelni, hogy mi lett volna, ha inkább a pesti képzés mellett döntök. Teljesen más világ.
Miután haza utaztam Pestre, nem voltam benne biztos, hogy oktatni szeretnék. Leginkább saját magam miatt vágtam bele ebbe az egészbe. A fent említett tanáromnak, Diamant-Kassai Boglárkának köszönhetően, végül elkezdtem, és ma már három hónapja tartok órákat egy 6. kerületi jógastúdióban.
Milyen sűrűn tartasz órákat?
Eleinte egy órával kezdtem, de mostanra már a heti háromra szökött fel. Emellett magánórákat és különféle bemutató órákat tartok. Szeretném, ha minél több korombeli megismerkedhetne a jóga rejtelmeivel.
Egyébként meglepődtem, hogy a legutóbbi, Kanizsán tartott órámra milyen sokan eljöttek. Utólag anyukám egy-egy volt tanítványa is beiratkozott az órámra. Köszönöm a résztvevőknek! Hamarosan újra találkozunk.
Sztereotípiák?
Az emberek úgy gondolják, hogy nap mint nap gyakorolni kell a jógát. Ez nem igaz. Egy sportot sem űz az ember minden nap. Kell egy kis szünet. Kis lépés, nagy hatás.
Mit gondolsz, ez inkább fizikai, vagy mentális tevékenység?
A jóga mindkettő egyben. Nem mondhatjuk, hogy inkább egyik, vagy a másik lenne. A gyakorlatok végzése közben figyelnünk kell a légzésünkre, és azt összekapcsolni a mozdulatokkal. Nem hiába tartják a jógát „mozgó meditációnak”.
Mesélj kicsit a Flow jógáról.
Ez a jóga dinamikusabb, kreatív formája. Folyamatos lassú mozgásra, és nyugodt légzési ritmusra épülő óra. Szépségét a megszakítás nélkül végzett gyakorlatok adják. Éppen ezért gondolom úgy, hogy Flow jógát egy igazi kihívás oktatni, főleg kezdőknek. Szükséges a mozdulatok ismerete ahhoz, hogy kellőképpen össze tudjuk őket kapcsolni – így elérve a flow hatást. Egyébként, egyik álmom, hogy Flow jóga órákat tartsak.
Mit gondolsz, miért olyan divatos és népszerű ez nálunk? Miért terjed ekkora gyorsasággal?
Divat lett, és jó marketingfogás. Karcsú, szép lányok mutatnak be mindenféle, látványos pózokat. Mosolyogva, derűsen… Örömteli, stresszmentes életet ígérnek. Amit itthon nevezünk jógának, csak nyomokban hasonlít a valódi jógához. Láttam olyan órát, ahol konkrétan pop számok mentek a lejátszóból… Elhiszed?
Emellett az emberek észrevették, hogy folyton stresszesek a mindennapjaik. Egyesek pedig meg is szeretnének ettől szabadulni. A mi régiónkra ez különösen igaz. Mikor reggelente buszozom, sokszor figyelem az arcokat és a tekinteteket –rengeteg boldogtalan embert látok. Folyamatos stresszhatás éri őket, és ez által bántják a környezetükben élőket – lévőket, de leginkább saját magukat. Sokan beletörődnek és elfogadják ezt a helyzetet. Aki pedig ezt észreveszi, és elkezd egy kicsit több időt foglalkozni magával, könnyen kiszakad ebből a szürke búrából. A jóga pedig pont ezt adja. Ebből kínál kiutat.
Most különösen nehéz időszakot élünk meg, legalább is az ismerőseim, barátaim és jómagam példájában ezt látom. Ilyenkor a legjobb, amit tanácsolni tudok, az az, hogy jöjjenek el egy jóga órára, beszélgessenek rég nem látott ismerősökkel, foglalkozzanak egy órában csakis saját magukkal, nincs, akinek ez ne tenne jót. Van aki bokszol, súlyokat emel, táncol vagy kimegy egyet sétálni a parkba. Mindenkinek más jelenti a kiutat.
Hogy hozható párhuzamba a filozófiai hatással?
Karcsúsodni a gyakorlatoktól, és egyben erősíti/átmozgatja a test összes részét. Mégis úgy érzem, leginkább fejben tesz rendbe. Megtanulsz uralkodni a gondolataidon, az érzelmeiden és a tetteiden, ezáltal jobbá formálod a környezeted.
Táplálkozás?
Teljesen átalakul, és egy sokkal egészségesebb étrend jön létre, ami csak rólad szól. Itt a saját példám: Mikor rossz a közérzetem, ha pánikba esek, vagy úgy érzem felhalmozódtak a problémák, bedobok egy tábla csokit, elmegyek pizzázni, jó nagy adagokat fogyasztok. Észrevettem, hogy egészségtelen ételeket akkor eszem, mikor elégedetlen vagyok, és engedek a rossz behatásoknak. Szerintem érted a lényeget.
Mikor az ember megérti, hogy hogyan hallgasson a testére, ekkor egy teljesen más világra bukkan. Odafigyelek, meghallgatom, hogy mikor-mit kíván, és ez alapján építem fel az étkezéseimet. Régebben rengeteget szenvedtem súlyingadozással. Mióta elkezdtem jógázni és odafigyelek a fent említettekre, ez az ingadozás megállt, az egészségügyi gondjaim pedig helyrejöttek. Indiában úgy tartják, hogy amilyen ételt eszel, olyan ember vagy.
Mesélj magadról, régebben fociztál…
Teljesen véletlenül kerültem bele a foci világába. Anno, még anyukám íratott be, mikor itt, Kanizsán megalakult az első női csapat. A barátnőimnek is megtetszett, és együtt jártunk edzésekre. Végül nagyon megszerettem, s eldöntöttem, hogy komolyabban szeretnék ezzel foglalkozni, -ekkor kerültem Budapestre. Két magyarországi csapatot erősítettem három éven át, majd 2016 nyarán felvettünk egy 10 perces videót a játékomról, ami a későbbiekben hozzájárult a külföldi tanulmányaimhoz. Nyár végén kaptam a hívást anyukámtól, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy átiratkozzak Kaliforniába, és egy ottani középiskolában fejezzem be az utolsó évet, az iskolai focicsapatot erősítve. Ami a legjobb volt az egészben, hogy ez a város; Riverside, két órányi autóútra fekszik San Diegotól, ahol a nővérem él már évek óta.
Nem volt kérdés, persze hogy igent mondtam! Talán akkor győződtem meg úgy igazán arról, hogy az ember mindent meg tud valósítani, amit elképzel az életben.
Az egyetlen “bökkenő” az volt, hogy egy hetem volt arra, hogy az iskolapadban beüljek a világ másik végén…. hát, sűrű volt az az egy hét, míg oda nem értem… -nevet. Aki ismer tudja, hogy hirtelen hozott döntésekre alapozom az életemet. Szeretek egyik pillanatról a másikra összepakolni, és az álmaim után járni. Boldog vagyok, amiért ez összejött.
Befejezted a középsulit, hazajöttél, és otthagytad a focit. Miért?
Ha már egy ottani középsuliban fejezhettem, helyi egyetemre is szerettem volna jelentkezni. Sajnos, vagy nem sajnos, az életben sokszor nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi azt szeretnénk. Sok minőségtelen meccset játszottam Amerikában, és így nem tudtunk olyan videó anyagot kreálni, amivel jelentkezhettem volna felsőoktatásra. Mivel nem volt elég friss az az anyag, amivel áthívtak Pestről, ezért nem szerettek volna engem foglalkoztatni ösztöndíjas program keretein belül. Hatalmas volt a konkurencia, kellett a jó anyag. Rengeteg e-mailt írtam, telefonáltam, kérdezősködtem… de nem kaptam túl pozitív visszajelzéseket. Ahová fel akartak volna venni, ott nem volt lehetőségem teljes ösztöndíjra. Jól hangzott, hogy csak a lakhatást kell biztosítani magamnak, de itthoni viszonylathoz képest az is elég sok volt.
Na mindegy, minden okkal történik.
Nem sokkal később, az iskola befejeztével már úton is voltam haza, kitalálni, hogy mitévő legyek, amikor már az A, B és a C tervet is kilőttem.
Egyetemen elköteleződni nem szerettem volna, hiszen amúgy sem tartottam magaménak. Államilag támogatott OKJ-ben gondolkodtam, keresgéltem, de elég homályos volt. Én sem tudtam mit akarok. Ekkor találtam rá erre a két éves fotográfus képzésre. Elmentem a pótfelvételire, s felvettek. Kicsit meg is lepődtem, nem volt fotós múltam egyáltalán, legfeljebb a telefonomon szerkesztgettem képeket… Végül bejött a dolog, vagy inkább a lehetőségek, amiket hozott magával az iskola. Arról gondolom nem kell külön beszélnem, hogy leginkább számomra kedves dolgokat szeretek fotózni, másként “működök” mint a többi fotós. Fotózásokat nem vállalok, legfeljebb baráti felkérésre.
Ahol most dolgozom, az az a hely, ahol két évig gyakorlatoztam, a suli ideje alatt. Konkrétan heti egy napot voltunk az iskolában, 4-5 napot pedig a gyakorlati helyünkön. Nem kimondottan a fényképezés a munkaköröm, hanem a marketing, közösségi felületek irányítása, ügyfelekkel való egyeztetés. Külön köszönettel tartozom főnökeimnek, hogy ilyen fiatalon van lehetőségem ezt a csapatot erősíteni, idén már a harmadik éve. Hihetetlen!
Nagyszerű, körbeértünk! Gondolom, ezek után biztos van még valami, amivel hallatni fogsz magadról.
Igyekszem minél sűrűbben jógaórát szervezni Kanizsán, hogy a környékbeli fiataloknak is legyen lehetőségük kipróbálni. Persze minden korosztályt nagyon szívesen várok.
Illetve, a közösségi oldalaimon hamarosan elérhetőek lesznek rövid jóga gyakorlatok, azoknak, akiknek nincs lehetőségük eljárni órára vagy csak szívesebben jógáznának otthon. @soulfoodwithmana Instagram oldalamon pedig sok egészséges receptet olvashat az, akinek a táplálkozás jobban izgatja a fantáziáját. Inspirálódjatok, és ha tehetitek, osszátok meg velem a végeredményt! Nagyon örülnék neki!
Gajódi Csaba