Kedves Olvasó, engedje meg, hogy egy olyan témának a feszegetését kezdjük el a mai cikkel, amely igen csak hozzájárult ahhoz, hogy belőlem gyógyszerész legyen. Számomra a gyógyszerészet és a gyógyszerek világa mindig is varázslatos volt. Egy-egy tabletta bevételekor elindulhatnak olyan folyamatok a szervezetben, amelyek felérnek egy varázsige hatásával. A pszichoaktív anyagokra pedig ez különösen igaz. Ne tessék félreérteni, nem a pszichénkre ható készítmények miatt lettem a gyógyszerek szakértője, hanem pont azért, hogy megértsem ezeket a folyamatokat, tudjam őket irányítani, vagy jó példával tudjak szolgálni. A neurofarmakológia egy nagyon összetett, de talán az orvostudomány legmisztikusabb és legizgalmasabb ágazata. Megtudhatjuk, hogyan működik az agyunk, milyen kémiai folyamatok játszódnak le egy-egy érzelem manifesztálódásakor, illetve ami talán a legfontosabb, milyen vegyületekkel tudunk hatni ezekre az agyi aktivitásokra. Ne felejtsük el, minden hatásnak van mellékhatása is, ebben az esetben ő pedig nem más, mint a függőség.
Fel is tehetjük az első kérdésünket, mégpedig azt, hogy mi is pontosan a függőség? Agyi betegség, gyenge személyiség, a társadalmi norma elhagyása, a valóságtól való menekülés, kifogás vagy talán a rossz neveltetés következménye? Mielőtt választ adnék erre a kérdésre, vegyünk át pár alapfogalmat az agyunkról, és annak működéséről.
Az agyunkat sok szempontból fel lehet osztani, ám a mai nap folyamán az evolúció szemszögéből fogjuk megközelíteni ezt a szervünket, ami alapján megkülönböztetünk öreg és új agyat. Az öreg agyunk áll a gerincvelőből, az agytörzsből, kisagyból, középagyból, ahova a limbikus, azaz az érzelmi agyat soroljuk. Ha kronológiailag haladunk az evolúcióban, akkor mondhatni, ilyen sorrendben alakultak ki ezek az agyi területek. Ezek az idegrendszeri részek felelősek az összes élethez nélkülözhetetlen funkcióért, úgymint a szívműködés, légzés, hormonok, stb. Alap érzelmeinket, mint például a harag, félelem, éhség, szomjúság, fájdalom, vagy ami a mai alkalommal a legfontosabb, az elégedettség érzésének a kialakulását is nekik köszönhetjük.
Ezzel szemben az új agy, azaz a nagyagy és az agykéreg, már sokkal komplexebb dolgokra hivatott, olyan dolgokra, amelyek talán nem is olyan esszenciális elemei az életnek. Ilyen funkció például a potenciális haszon felmérése egy-egy cselekedet elvégzése előtt, azaz, hogy milyen következménnyel járhat egy-egy tettünk.
Most hogy átbeszéltünk a két, az evolúció alapján kialakult, idegrendszeri felosztást, el is árulom a mondanivalóm egyik csattanóját. Az agyunk pont időrendi sorrendben aktiválódik, tehát, kronológiailag az első agyterületek fogják irányítani az összes többit. Más szóval, az öreg agy mindig gyorsabban fog reagálni egy-egy helyzetre, mint az új. Egyszerű példa: Amikor rátesszük a kezünket a forró tűzhelyre, rögtön el is rántjuk azt reflexszerűen. Ezt a folyamatot a gerincvelőnek köszönhetjük, hiszen az ingernek így nem kell megtenni a hosszabbik utat az agykéregig, csak a gerincvelőig, amely így sokkal gyorsabban tud reagálni az igen csak kellemetlen helyzetre.
Gondolom sokan feltették már a kérdést, hogy ennek mégis mi köze lehet a függőséghez? Ne aggódjanak, nem fogyasztottam feleslegesen a tintát. Az agyunk jutalmazási központja az öregagyban van. Mint mindennek, ennek is megvan az oka. Az újszülöttnek például azonnal meg kell tanulnia azt, hogy csak úgy maradhat életben, ha táplálkozik, azaz anyatejhez jut. Első táplálékszerzéskor, dopamin felszabadulás kíséretében, óriási aktivitás alakul ki ebben a jutalmazási központban, pont azért, hogy a kisbabában a táplálék bevitele ösztönös cselekedetté váljon, amelyet a szervezet úgy ér el, hogy dopaminnal jutalmazza saját magát. Ez a folyamat játszódik le minden olyan cselekedetünk során, amelyektől függ az életbemaradásunk, vagy ami minket örömmel és boldogsággal tölt el.
Miért volt fontos ezt leírnom? Minden egyes pszichoaktív anyag, valamilyen úton-módon, de növeli a dopaminnak a termelődését. Természetesen ez a hatás, fajta és dózisfüggő is. Ennyi erővel viszont felmerülhet az a kérdés is, hogy az az ember, aki élete során akár csak egyszer is ivott alkoholt, szívott cigarettát vagy használt bármilyen komolyabb drogot, hogy hogy nem lett azonnal és élete végéig függő?
A cikk elején felsoroltam sok, a társadalom által legtöbbször megfogalmazott választ azzal kapcsolatban, hogy szerintük mi a függőség. Két legyet is ütök egy csapással azzal, hogyha elárulom, hogy a függőség az igen is nem más, mint az agyunk egyfajta diszfunkcionaliátsa, azaz betegsége. Minden ember agyi működése különböző. Nem tudni miért, valószínű genetikai okai lehetnek, de vannak olyan emberek, akiknek a dopamint fékező rendszere egyszerűen nem alakult ki, vagy sokkal gyengébb, mint más társaié. Ahogy az más genetikai eredetű betegség vagy hajlam esetén, ezekről a hibákról sem tehet az adott személy. Egyik fontos üzenete is a mai cikkemnek a stigmatizáció felszámolása, hiszen a függő ember egy-egy szer használata előtt képes olyan elemi ösztönökkel küzdeni, mint ahogy az emberek többsége küzdene egy pohár vízért a harmadik sivatagi nap eltöltése után. A vágy mindkét esetben öregagyi szinteken áll, melyekre a tudatos és komplex új agyi területek egyszerűen képtelenek hatást gyakorolni.
Ezen okok miatt is van annyi bűnöző a szerhasználók között, hiszen szinte mindent el tudnak követni azért, hogy megkapják a napi kábítószerüket, azaz napi dopamin adagjukat. Először minden szerhasználó az élvezetért veszi magához a pszichoaktív szert, utána, ahogy elkezdi egyre sűrűbben azt használni, kialakul a tolerancia a vegyülettel szemben, és már nem azért fogja alkalmazni a szert, hogy jól érezze magát, hanem azért, hogy ne legyen rosszul.
Summa summárum, a függő ember az egy beteg ember. Úgy ahogy egy hasmenés esetén sem ítéljük el az embertársunkat, azért mert mennyire figyelmetlen volt, hogy nem mosott étkezés előtt alaposan kezet, úgy a függőt sem szabad kiszorítani, megbélyegezni, hanem segíteni kell rajta. Félreértés ne essék, úgy, ahogy a gyerekkori neveltetés része az, hogy megtanítjuk a gyermeknek az evés előtti kézmosás fontosságát, úgy a társadalmi felelősségvállalás részre az is, hogy elérjük a potenciális függő emberek esetén, hogy minél kevesebb platformot kapjanak arra, hogy a függőség kialakuljon náluk.
Remélem fel tudtam kelteni az érdeklődését a függőség, és a gyógyszerészet ezen ágazatával kapcsolatban. Következő alkalommal megvizsgáljuk azt, hogy mi is történik egy-egy pszichoaktív szer bevételekor. Milyen sorsa lesz a szervezetben annak a láthatatlan kis molekulának és választ adok arra is, hogy egy-egy ilyen különös hatóanyag hogyan képes Harry Pottert megszégyenítően, pálcasuhintást mellőzve, elkábítani, elaltatni vagy épp emberfeletti éberséggel, boldogsággal elárasztani az embert.
Kedves Olvasó, a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.
mr ph. spec. Katona Gábor