A szilveszteri mulatságok kapcsán szinte biztosan mindenkinek eszébe jut az éjféli égbolton játszadozó fénytánc, de ezt az időszakot ugyanannyira jellemzi a petárdadurrogás is, mint a tűzijáték látványa. Ezek a pirotechnikai termékek lényegében élvezetnyújtásra szolgálnak, az általuk kiváltott kellemetlenségekről azonban már sokkal kevesebb szó esik. Címlapra leginkább az olyan kirívó esetek kerülnek, mint egy-két lerobbant ujj, egy megégett arc, vagy esetleg egy leégett házrész. De mi a helyzet a zajszennyezéssel, és a robbanások alkalmával keletkező füsttel?
Mi, vajdaságiak, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a katolikus és az ortodox decemberi, illetve januári események egybefonódása meghosszabbítja számunkra a téli ünnepi időszakot. Emiatt elsősorban az iskolába járók lelkendezhetnek, azonban nem mindenki repes feltétlenül az örömtől. A „harcedzett” vadászebeket kivéve ugyanis rengeteg kutya jut kóborsorsra ilyenkor, a durrogások miatt fokozottan nő a kutyatulajdonosok felelőssége. Négylábú kedvenceinket szinte a puskalövéssel (170 decibel) egyenértékű hanghatások kergetik az őrületbe, amin egyáltalán nem kell csodálkozni, mivel tőlünk sokkal érzékenyebb a hallásuk.
Egy közelebbi durranás azonban nem csak az állatok mentális és/vagy fizikai állapotára lehet káros hatással – a száraz adatok helyett néhány példán keresztül könnyebben megérthetjük és beazonosíthatjuk a különböző hangerősségeket (dB – decibel). Az épphogy hallható tartomány 10-20 dB közé esik, a szellőben susogó fák és a suttogás 20-40 dB, míg a normál beszélgetés 50-60 decibeles erősségű. A köztes értékek zajszintjét leginkább különböző gépekkel és közlekedési eszközökkel lehetne jellemezni, aztán pedig embere válogatja, kinek mekkora a hallási fájdalomküszöbe. Ez utóbbi 120-140 decibelnél jelentkezhet. Ehhez mérten egy petárda vagy tűzijáték 150 decibeles értékekkel akár maradandó károsodást is okozhat. Az említett eszközök használata – már ami az általuk keltett zaj erősségét is illeti – különösképpen zárt helyiségekben, szűk utcákban és nagyobb tömegben veszélyes.
A zárt térben vagy keskeny korzón történő petárdázásnak egyéb nemkívánatos eredményeiről is érdemes néhány szót ejteni. A szimpla robbanás egy dolog, viszont ahhoz, hogy igazán látványos legyen a mutatvány, a keletkező lángokat/szikrákat színesre kell festeni, amelyhez legalább tucatnyi nehézfém-vegyület felhasználása szükséges. A petárda legnagyobb százalékban kálium-nitrátot (salétrom), valamint ként tartalmaz, robbanásakor pedig egyebek mellett kén-dioxid keletkezik. Mondani sem kell, hogy mindkét esetben erősen légszennyező gázok szabadulnak fel, amelyek belélegezve emberek és állatok számára egyaránt mérgező, egészségkárosító hatásúak. Ebből a szempontból kiváltképp az asztmásoknak kerülendők ezek a lehetséges veszélyhelyzetek.
Arról pedig, hogy hazánkban mennyire kis lyukú szűrőn esnek át a különféle pirotechnikai árucikkek, jobb nem is beszélni. Mindenképpen az a legbiztosabb, ha elkerüljük az ismeretlen eredetű termékeket. Semmi esetre se próbálkozzunk a „csináld magad” módszerrel, akármennyire is biztonságosnak tűnik a világhálón leírtak vagy a különféle videó-megosztókra feltöltött anyagok alapján. Amennyiben mindenáron élni szeretnénk a használatukkal, igyekezzünk ellenőrzött, hiteles, megbízható helyről vásárolni az efféle eszközöket.
Ügyeljünk egymásra ezekben az időszakokban, és legyünk tekintettel ne csak a többi lakosra, hanem állatainkra is, hogy az ünnepek alatt senki ne érezze magát kutyául.
Raffai István
Felhasznált forrás:
https://www.fuldugo.hu/hallas-wiki/hangero-decibelben
https://mno.hu/migr_1834/kornyezetszennyezo-a-tuzijatek-559560
Képek forrása: www.pexels.com